A táplálékban gazdag helyeken a filanderek együtt táplálkoznak fajtársaikkal. Fő táplálékukat a fűfélék jelentik, de a Queensland és Új-Dél-Wales partjaihoz közel élő fajok bogyókat, leveleket és gyümölcsöket is fogyasztanak. Lapos zápfogaik egymáshoz dörzsölésével rágnak.
A filanderek minden éjjel ugyanabban az időben, ugyanazon a csapásokon indulnak táplálékkeresésre. Egészen az eső- vagy eukaliptuszerdők széléig elmerészkednek. Biztonsági okokból csak sötétben jönnek elő és közeli tisztásokon legelnek, de az oltalmat nyújtó bozótostól soha nem távolodnak néhány száz méternél messzebbre.
Kemény teleken - különösen Tasmánia hegyeiben - erős mellső lábukkal kaparják el a havat a növényekről.
A különböző filanderfajok számára rendszerint bőséges a táplálékkínálat, ezért csak ritkán keverednek harcba egymással.

Napközben a filanderek a bozótosban alszanak, de sötétedéskor és éjjel felélénkülnek. Nagy szemükkel sötétedésben is látnak.
Az aljnövényzetben élnek, s így olyan képességeket fejlesztettek ki, hogy mellső lábukkal hosszú, alagútszerű járatokat törnek, amelyeket táplálékkereséskor újra és újra használnak - így az ismerős ösvényen el tudnak menekülni, ha róka vagy dingó üldözi őket.
Bár a filanderek egyedül járnak, az azonos területen élő állatok között szociális rangsor áll fenn, amelyet elsősorban a testméret és a testtömeg szab meg. Az állat rangsorbeli helye nagyrészt mellső lábának erejétől függ.
Félénk természete ellenére a filander nyugalmát nem könnyű megzavarni. Ha revírjén zaklatják, erőt vesz rajta a kíváncsiság: hagyja, hogy a betolakodó megközelítse, s csak ezután kezd menekülni. Ha valaki közeledik hozzá, gyakran kettőt dobbant a hátsó lábával. Ha nem érkezik válasz, ugrálva távozik. Ha a közelben tartózkodó állat szintén kettőt dobbant, lehet, hogy a filander vár egy kicsit, hogy szemügyre vehesse a látogatót.