A tengerimalacok eredeti színe az úgynevezett aguti, amit a szürkés színű szőrszálak sötét-világos cirmossárga eredményez. Ez a színezet a vadon élő rágcsálók és nyulak körében nagyon gyakori, mert kiválóan elrejti őket természetes környezetükben. A háziasítás során azonban számos színváltozatot tenyésztettek ki, de különféle szőrzettípusok is megjelentek. A színbeli variációk már Dél-Amerikában jelentkeztek, de amióta kiállítási céllal átkerültek Európába és Észak-Amerikába, a folyamat nagyobb méreteket öltött.
Tudományos, rendszertani besorolásuk szerint a tengerimalac alkatúak közé tartoznak.
A főként újvilági fajokból álló csoport egyik jellegzetes tulajdonsága a koponya és a rágóizmok anatómiája, a másik a szaporodásuk módja. Ezekben különböznek a legjobban a két másik alrend tagjaitól. A nőstény tengerimalacok viszonylag kevés utódot ellenek egyszerre - általában négyet -, viszont ezeket a hosszú vemhesség (69 nap) után világra jövő utódok fejlettek, nem úgy, mint a gyorsabb szaporodású más rágcsálók és nyulak kicsinyei. A kis tengerimalacok szüleik kicsinyített másai, életük második napján már képesek maguknak ennivalót szerezni.
A tengerimalacok népszerűsége egyrészt bohókás megjelenésüknek köszönhető. Nagy előnyük még a patkányokkal és az egerekkel szemben, hogy nemigen tudnak mászni, mivel nincsen farkuk. Ez a talajon való közlekedésre szorítja őket. A megijesztett tengerimalac kuckójába húzódik vissza, amit azt a vadon élő példányok is teszik, ahelyett, hogy ásnának, vagy üregben keresnek menedéket esetleges támadóik elöl.
A tengerimalacok életre való kis állatok, és enyhébb éghajlatú országokban egész éven át kint tarthatók, de könnyen alkalmazkodnak a lakásban tartáshoz is. A patkányoktól és az egerektől eltérően nekik nincsen olyan erős szaguk, és a velük való bánásmód is rendkívül egyszerű, mivel sem nem harapósak, sem erős karmaik nincsenek. Eme kedvező tulajdonságaiknál fogva veszélytelen kézbe fogni őket.
Nyulakat és tengerimalacokat tarthatunk együtt, feltéve, ha van elegendő helyünk. Egy kisebb ketrecben azonban, főleg, ha nagyobb testű nyulunk van, fennáll a veszélye, hogy a nyúl véletlenül összetiporja, vagy ráfeküdve akár meg is fojthatja lakótársát. Ebből a szempontból is előnyös, ha fiatal állatot szerzünk be, hogy együtt felnőve megszokhassák egymás jelenlétét. Igények hasonlóak, bár a tengerimalacok fokozott C-vitamin-igényének kielégítésére kicsit más összetételű táplálékot kell felajánlanunk nekik, mivel ez általában nem összetevője a nyúleledeleknek.
A tengerimalacok élettartalma kb. 6 év, azaz sokkal hosszabb, mint a többi, hobbiállatként tartott rágcsálóé. Mivel a kifejlett tengerimalac korát megállapítani szinte lehetetlen, legjobb ha egy kicsi tengerimalacot szerzünk. Az idősebb egyedek, főleg, ha eddig nem foglalkoztak velük, sokkal nehezebben szoktathatók kézhez, mint a fiatalok, amelyek kezdettől fogva gazdájuk mellett nőnek fel.
Jellemzők
