A hobbiállattartók között a legszélesebb körben elterjedt fajt, a mongol versenyegeret egyre változatosabb színekben tenyésztik. A színváltozatokat négy csoportra oszthatjuk. Az első csoport tagjai fehér pöttyöket vagy foltokat viselnek (ezeket jegyeknek is hívjuk). A második csoport tagjai az egyszínű példányok, melyeknek teljes testfelületén csak egyféle színárnyalat jelentkezhet. A harmadik csoportba tartozó állatok hasaalja általában a hátoldaltól elütő, leggyakrabban fehér. A negyedik a "colorpoint" kategória, képviselői a kiálló testrészek sötétebb színezetéről ismerhetők fel. Mintázatuk a sziámi macskáéra hasonlít. A mongol versenyegerek természetes színezete az aguti - a sárgás- vagy vörösesbarna szőrszálak végei feketék -, ez összességében szürkésbarna színezetet ad, a has szőrzete pedig fehér. Az ilyen vad színezetű egyedeket hivatalosan ma Arany Agutinak hívják, hogy megkülönböztessék őket az újonnan kitenyésztett Aguti formáktól.
Jegyeket viselő változatok
A mongol versenyegereknél bekövetkezett első mutáció eredményeként az 1961-as években Kanadában jelent meg a Fehér Pettyes. Ezek az egyedek sötétebb színezetű bundájukban fehér pettyeket viselnek. Ideális esetben összesen hármat: egyet az orron, egyet a homlokon és egyet a tarkón. A jó színezetű egyedek lábfejei és farkuk vége szintén fehér. A foltos egyedeket a fehér színezet nagyobb kiterjedése különbözteti meg a Pettyesektől.
Az első egyszínű változat a Piros Szemű Fehér, meglepő módon nem teljesen fehér. Az ilyen színezetű egyedek farkán sötétebb szőrszálak figyelhetők meg. Ők tulajdonképpen a Sötétfarkú Fehérek halványabb színű megfelelői. Mintázatukat a nyulaknál és más kis rágcsálóknál megismert Himalája gén okozza, a versenyegerek esetében azonban ez csak a farokszőrzet színezetében nyilvánul meg. Az újszülöttek teljesen fehérek, sötét farokvégük csak 10 hetes korukban kezd kialakulni. A Rubinszemű Fehéret a Szürke Aguti és a Lila keresztezésével tenyésztették ki. Ez utóbbi egyébként a Fekete egy fakóbb változata. A Rubinszemű Fehér csak sötétebb szemszínben különbözik a Piros Szemű Fehértől. A lila színezet "higítását" Piros Szemű Fehérekkel való keresztezés során sikerült kitenyészteni. Ennek eredményeként jött létre a Lilánál valamivel világosabb szürke, vörös szemű Galamb változat. A Galamb és a Lila között átmeneti árnyalat a legújabb kifejlesztett fajta, a Zafír, melynek szemei rubinvörösek, bundája kékes árnyalatú. Az egyszínű Fekete színváltozat egy texasi tenyészetben jelent meg először. Ezen példányok bundája csak a hátoldalon fényes, a hasukon koromfekete. A karmok és a szemek szintén feketék. Ebben a változatban nem megengedettek a fehér foltok. Az Argente Arany tetszetős, meleg aranysárga árnyalatú, hasoldala fehér és a hátoldalon sem lehetnek sötétebb foltok. Szemei pirosak, fülei pedig rózsaszínűek.
Nem minden színváltozat lopta be magát a hobbiállat-tenyésztők szívébe. Így volt ez a Szürke Aguti, más néven Csincsilla esetében is, amely az érdektelenség következtében ki is halt, és csak 1980-ban alakult újra ki egy laborállományban. A Piros Szemű Fehérekkel való keresztezés aztán Arany Agutikat eredményezett, melyeket összepároztatva megint csak Szürke Aguti utódok születtek. Mivel ez utóbbiak bundájából hiányzik a sárga szín, szőrszálaik fehérek, csak a végük fekete. Az Aguti változatok szőrszálainak cirmos jellege újra megjelent a Sötétszemű Méz változatban, más néven az Algírban. A fiatal egyedek bundája sárga, végtagjaik kb. két hónapos korukig sötétek. Ekkor alakul ki a szőrhegyeik szürke színe, hasuk pedig fehér marad. Szemeik és karmaik feketék.
Németországi tenyésztők sikeresen kombinálták az Ezüst Aguti és a Sötétszemű Méz változatokat, létrehozva a Sarki Rókát. Enné az előbb leírt aranysárga színt a fehér helyettesíti. A Rókák csoportjában más színek is létrejöttek. A Sárga Róka nagyon hasonlít a Mézhez, de szemei nem feketék, hanem rubinvörösek. Ezért hívják Rubinszemű Méznek is. A Kék Róka leginkább a Sarki Rókára hasonlít, de a szőrvégi nem feketék, hanem ezüstöskékek. A Vörös Rókaként emlegetett változat az Argente Arany egyszínű megfelelője. Az ilyen példányok hasa nem fehér, bundájukra mindenhol jóval narancssárgásabb árnyalat a jellemző. Van egy önálló változat, melynél a fiatal egyedek aranyszínűek, majd kb. nyolchetes korukban jelennek meg a sötét színű szőrvégek. Valójában ez egy egyszínű változat, melynek bundája ideális esetben nem sárgásbarna, hanem inkább vöröses.
A mongol versenyegerek egyik legújabban kialakított kategóriája. Világosabb testszínükből jól kiugranak sötétebb végtagjaik. A hasonló mintázatú macskafajtáról elnevezett Sziámi az egyik legjellegzetesebb mongol versenyegér típus. Teste törtfehér, farkát, lábait, fülét és orrát barna szőrzet borítja. Továbbra is a macskafajták világából vett példával, a Burmai testszínezete sötétebb, mint a Sziámié, ennek következtében kiálló testrészei jóval kevésbé különülnek el. A két változat közötti átmenet a Tonkini képezi.