Nyulak betegségei
|
Nem meglepő, hogy a kifinomult emésztési folyamatokat lehetővé tevő érzékeny bélrendszer igen fogékony a megbetegedésekre. Ezeket okozhatják baktériumok, például az Escherichia coli, vírusok, vagy paraziták. Az emésztőrendszer megbetegedésének leggyakrabban jelentkező tünete a hasmenés, ami súlyosabb esetben - ha a bél nyálkahártyája is megsérül - véres is lehet. A hasmenés bármilyen korú állaton kialakulhat, de a fiatal nyulak valamivel érzékenyebbek rá, mint a felnőtt állatok.
Ilyenkor azonnal keressük fel az állatorvost, aki elsőként valószínűleg folyadékterápiát fog javasolni. Ez megvédi a belső szerveket a kiszáradástól, és ha valamilyen gyógyszerrel - például loperamiddal - is kiegészítik, megállítja a hasmenést. Antibiotikumot csak a legsúlyosabb esetben írnak fel, hiszen ezek a hasmenéseknek csak bizonyos okait tudják megszüntetni, más esetekben még súlyosbíthatják is a beteg állapotát. A hasmenésben szenvedő nyuszi étvágyát megpróbálhatjuk a saját gabonapehely-reggelinkkel helyrehozni, amit vízben áztatunk, hogy megpuhuljon. Ha meggyógyult, természetesen visszatérhet a régi étrendjéhez.
Előzetes
Coccidiosis
Nyulaknál a hasmenés leggyakoribb - és egyben legsúlyosabb - előidézője egy élősködő. A kialakuló betegségnek (orvosi néven coccidiosisnak) két formája van: az egyik a bélrendszert, a másik a májat támadja meg. Ez utóbbit nevezik szaknyelven hepatikus ciccidiosisnak. A bélbetegségekért felelős Eimeria nevű belső élősködőnek nyolcnál is több faját különböztetik meg - ezek közül egyesek súlyosabb, mások enyhébb lefolyású betegséget okoznak. Némelyik rendkívül súlyos hasmenéssel jár, mely legtöbbször az állat elpusztulásával végződik, míg mások csupán a nyúl fejlődését hátráltatják. Hogy kiderüljön, melyik élősködő betegítette meg az állatot, székletmintát kell vinni az állatorvosnak kivizsgálásra.
Mivel az élősködők nagyon könnyen terjednek, egyes nyúltápok olyan készítményeket (szaknyelven coccidiosztatikumokat) tartalmaznak, melyek megakadályozzák a betegség kialakulását. Sajnos, még ezzel együtt sem lehetünk biztosak abban, hogy nem betegszik meg egyetlen nyulunk sem. Ha ez mindezek ellenére bekövetkezik, szulfonamid hatóanyagú gyógyszerekkel és folyadékterápiával könnyíthetünk a bajon.
A hepatikus coccidiosist az Eimeria steidea nevű élősködő okozza. Ez ellen azonban nem használnak még a coccidiosztatikumok sem. Szerencsére ez a májat megtámadó betegség ritkán jár súlyos következményekkel. Általában a máj megduzzadását és a nyúl fejlődésének lelassulását okozza. Az élősködők jelen vannak a fertőzött állat ürülékében, és nagyon nehéz megállítani a betegség terjedését, különösen nagy tenyészetekben, ahol sok nyulat tartanak együtt.
A nyulaknak két gyakoribb vírusos megbetegedésük van, melyeknek nem használ semmilyen kezelés. Ezért a fertőződést kell kerülnünk, megelőzni, mégpedig oltások segítségével. Részletes tájékoztatás kérhető a helyi állatorvostól.
Ezt egy dél-amerikai Pox-vírus okozza, amely származási helyén csak enyhébb tünetekkel járó megbetegedést okoz az ott honos nyúlfajokban. Amikor azonban az 50-es években betelepítették a vírust Ausztráliába és Európába is, hogy a túlságosan elszaporodott nyúlállományt valahogy szabályozzák általa, hatalmas pusztítást vitt végbe. A vadon élő állatokban azóta kifejlődött egyfajta immunitás, a házinyulak számára azonban így is nagy veszélyt jelent a myxomatózis.
A vadon élő és a házinyulak közötti közvetlen kapcsolat csak az egyik útja a vírus terjedésének. Hordozhatják azonban a bolhák is, melyek a nyulak fülében élnek, vagy akár a szúnyogok is, bár ez utóbbi inkább a melegebb éghajlatú országokra jellemző. A tünetek közül megemlítjük a szemek és a szemhéjak megduzzadását, amely végül az állat megvakulását idézi elő.
Ezt a betegséget 1984-ben, Kínában regisztrálták először. Akkor országszerte elhullásokat okozott a nyúltenyészetekben, majd később szinte az egész világon elterjedt. A kór a májat támadja meg, és szinte azonnal elhullással jár. A ma VHD- ként ismert betegség okozója egy kalci-vírus, amely rendkívül fertőző és közvetlen érintkezéssel gyorsan terjed. Hasonló a myxomatózishoz, ezt a betegséget is terjeszthetik bolhák és legyek.
A VHD lappangási ideje igen rövid, a fertőzött állatot egy-két napon belül elpusztítja. Az egyetlen kísérő tünet az enyhe orrvérzés, vagy a végbélnyílás körül jelentkező vérszennyeződés. A két hónapnál idősebb nyulakon idegi tünetek jellemzőbbek, a kimenetel ekkor is végzetes. Hatékony oltás létezik a betegség megelőzésére, amelyet körülbelül havonta kell ismételni a veszélyeztetett környezetben tartott nyulak esetében.
Előfordulhat - például egy esés következményeként -, hogy eltörik valamelyik csontja az állatnak. Leggyakrabban a hátsó láb, a sípcsont törése következik be ilyen módon, és sajnos, ez a fajta törés rendkívül nehezen gyógyul. Belsőleg kell rögzíteni, egy fémpálcának a velőüregbe helyezésével, ez a műtét azonban elég drága. A másik megoldás - külső kötés alkalmazása a törött lábon - általában sikertelen próbálkozás, mert a nyúl bőre rendkívül rugalmas, és az állat maga is igyekszik eltávolítani a kötést. A lábtörésnél is súlyosabb az ágyékcsigolyák törése. Az állat elveszíti az eszméletét, és még ha magához is tér, a hátsó lábai valószínűleg bénák maradnak, és a vizeletét sem tudja majd tartani. Sajnos, a legtöbb, amit tehetünk ebben az esetben, hogy kíméletesen megszabadítjuk az állatot a szenvedéstől.
Különösen az Angórák körében gyakori ez a veszélyes viselkedés. Nem azért, mert az állat bőre túlságosan csupasszá válna, hanem azért, mert a lenyelt szőrszálakból összetömörödő gombóc a gyomorban vagy egy azt követő bélszakaszban elzáródást okozhat. Ez akár végzetes is lehet. A hagyományos módszer ennek az elkerülésére 20 ml paraffinolaj szájon át történő beadása (ehhez legjobb, ha az állatpatikában veszünk egy fecskendőt), egy héten keresztül naponta kétszer. Hogy a hatást elősegítsük, adhatunk masszázst is, de csak óvatosan, a hasát pár percig simogatva minden egyes paraffinolaj-adag után.
A kertben tartott nyulaknál gyakori betegség a Cysticercosis, melyet laposférgek okoznak. Ezek az élősködők kutyák bélrendszerében élnek, és mikroszkopikus méretű petéik a kutyaürülékben is megtalálhatók. Így könnyen megfertőzik a füvet, amit elfogyasztva átkerülnek a peték a nyusziba. A peték a hasüregben vagy a májban, először apró ciszták formájában indulnak fejlődésnek. Ezek elszaporodása végzetes is lehet, annak ellenére, hogy tünetek nemigen mutatkoznak. Ezért ne engedjük a nyuszit szabadon eszegetni a kertben, ha előtte kutya is járhatott arra.
A bélrendszer második felét érintő egyre gyakoribb betegség a bélelváltozás. Ez leginkább az elválasztás után alakul ki a fiatal nyulakban. Az oka egyenlőre ismeretlen, de a magas fehérjetartalmú táplálék általában súlyosbítja a helyzetet - és lehet, hogy egyben felelős is a kialakulásáért. A beteg állatok elveszítik étvágyukat, és sokkal többet isznak, mint egyébként tennék. Ebben az esetben is gyors állatorvosi beavatkozás segíthet. A betegség a has jobb oldalának kitapogatásával állapíthatjuk meg: érezhetjük a vakbél kemény, jól tapintható tömegét. Az étrend megváltoztatása, több rost hozzáadása jótékony hatású lehet, de az elhullás így is gyakori, főleg, ha szövődményként tüdőgyulladás is kialakul.