Gyíkok |
Különleges vonások |
A gyíkok farka igen hosszúra, akár a törzs hosszának öt-hatszorosára is megnőhet. Némely vízi fajé oldalirányban lapított, s az állat ide-oda csapkodja, miközben előre hajtja magát. A kaméleonok felpöndöríthető farka fogószervvé módosult, ötödik végtagként működik, faágak köré tekeredve segíti a mozgást. A legtöbb gyík törzse hengeres, de lapos is lehet, így megkönnyíti a rejtőzést. A gyíkok általában rendszerint öt-öt ujj található, ezek éles karomban végződnek, úgyhogy az állat a köveken is meg tud kapaszkodni. A kaméleonok két, illetve három ujjuk összenőtt, mintha kétujjas kesztyűt viselnének. Így biztosabban fogják meg a vékony ágakat. Némely faj lábujjainak felületét jókora pikkelyek növelik meg, ezek megkönnyítik a mozgást, amikor a gyík laza homokon surran (homoki szkink) vagy a vízen szalad (sisakos baziliszkusz). A gekkók lábfelépítése egészen különleges. Lapos ujjaik alsó felszínén sorokba rendeződött, apró, szőrszerű képződmények borítják, hegyük a legkisebb repedésbe, mélyedésbe is beleakaszkodik. Így az állat fejjel lefelé is képes szaladgálni a mennyezeten, sőt akár föl-alá futkározhat az ablakokon. A gyíkok szemének nagysága rendkívül változatos - némely talajlakó fajokét szinte látni sem lehet, az éjszakai gekkóké viszont hatalmas, kidülledő. Más, mint a kígyók látószerve, mert a gyíkoknak nem nőtt össze a szemhéjuk, tehát pislogni is tudnak, kivéve persze azokat - például a gekkókat -, amelyeknek egyáltalán nincs szemhéjuk. Szájukban sok kis hegyes fog sorakozik, még az apró gyíkok is haraphatnak, ha kézbe vesszük őket. A legnagyobb fajok hosszú, éles fogaikkal tépik szét a zsákmányt. A gyíkok ízérzékelése sokkal fejlettebb, mint a szaglásuk. Ezek a hüllők a nyelvükkel keresnek táplálékot a környezetükben, gyors egymásutánban kinyújtják és visszahúzzák. E szervükkel határozzák meg társuk vagy ellenségük helyét is.
A jellegzetes gyíktest fejre, megnyúlt törzsre, négy lábra és hosszú farokra tagolódik. Akad azonban néhány kétlábú, sőt teljesen lábatlan faj is - ez utóbbiak a kígyókra emlékeztetnek. A gyíkok testét - mint minden hüllőét - száraz szarupikkelyek fedik. Ezek a kreatin nevű fehérjéből álló lemezek nemcsak a sérülésektől védik meg az állat lágy részeit, hanem a napon való kiszáradástól is. E hüllő mérete és színe szélsőségesen változik, de alapszabásuk szinte teljesen megegyezik. A legkisebb a karib-tengeri Virgin-szigeteken élő, gyufaszálnál alig hosszabb gekkó, a legnagyobb az Indonézia egy kis szigetén honos komodói varánusz vagy a komodói sárkány, amelynek törzse a fejével együtt 1,5 m hosszú, a farka szintén 1,5 méteres. Szarvasokat vagy kisebb lovakat is képes zsákmányul ejteni.
Földünkön körülbelül 3760 gyíkfaj él. Minthogy hüllők - hidegvérűek - melengető napfürdőzés nélkül nem tudják kellő szintre emelni testhőmérsékletüket. Ezért a hideg égövben egyetlen faj sem található meg.
Helyváltoztatás |
A gyíkok gyorsan futnak. A legtöbb faj négy lábon szalad, törzsét és farkát a földön vonszolja. A lábatlan gyíkok ugyanúgy mozognak, ahogy a kígyók, egész testükkel tekerőznek az aljnövényzetben. Némely szkinkek is satnya lábaikat oldalukhoz tapasztva közlekednek. Az ausztráliai galléros gyík rendesen négy lábon jár, de ha menekül, törzse mellső részét fölemeli a földről, és hátsó lábain inal el. A közép- és dél-amerikai sisakos baziliszkusz rövid távon még a vízen is tud futni a veszély elől. Léteznek olyan fajok is, például a galápagosi tengeri leguánok, amelyek lapos farkukkal úgy úsznak, mint az angolna. Bár ténylegesen repülni egyetlen gyík sem tud, találunk közöttük olyan fajokat is, melyek képesek siklórepülni. A malajziai repülő sárkánygyík szokatlanul hosszú bordái között rugalmas bőr feszül. Változtatni tudja alakját és nagyságát: amikor leveti magát egy fa tetejéről és lassan egy másik fa tövéig siklik, borsóhüvely alakú teste lelapul, csészealjszerű lesz.
Párválasztás |
A természetes szelekció |
A legtöbb gyík tojásrakó. Egyik-másik faj tojásai hónapokkal később kelnek ki, némelyek pedig a testükben tartják őket, és az utódok vagy mindjárt a tojásrakáskor vagy közvetlenül az után kelnek elő. A tojásokat rendszerint földbe kapart fészekbe, kövek alá, rothadó növényi részek közé, sőt termeszvárakba helyezik el, azután általában sorsukra hagyják őket. A hüllőtojások kikelési ideje jellemzően két-három hónap - minél melegebb a fészek, annál gyorsabb a folyamat. A pici gyík, amint kibújik, rögtön képes önállóan gondoskodni magáról. Vannak elevenszülő (ovovivipara) gyíkok is, ezek teljesen kifejlett utódokat hoznak világra. Az ilyen fajok újszülöttei kevésbé vannak kitéve az időjárás veszélyeinek.
Táplálkozás |
A legtöbb gyík szorgos rovarpusztító, de a nagyobbak - méretüktől függően - más hüllőket, madarakat és emlősöket is fogyasztanak. Nem mindegyik gyík ragadozó, sok közöttük a növényevő, némelyek pedig vegyes növényi és állati táplálékkal élnek. A sivatagi leguán az élőhelyén található növények, például kaktuszok hajtásait, virágait és termései eszi. A fiatal zöld leguán növényekkel és rovarokkal egyaránt táplálkozik, majd fokozatosan áttér a tisztán növényi étrendre. A leguánfélék nyelve rövid, és nem tudják kinyújtani. Vannak ragadozó gyíkok, amelyek lesben várják a közelükbe tévedő zsákmányt és váratlanul csapnak le rá, mások viszont vadásznak, látásuk és szaglásuk segítségével kutatják fel a prédát. Amikor elkapják, álkapcsukkal összeroppantják, mielőtt lenyelnék. A kaméleonok hosszú, ragadós nyelvükkel fogják meg áldozatukat. Nyelvüket, amely gyakran hosszabb, mint a fej és a törzs együttvéve, a másodperc tört része alatt valósággal kilövik. Szemük sem kevésbé meghökkentő. A két szem egymástól függetlenül bármilyen irányba fordítható, így amíg az egyik előre, a táplálékra irányul, a másik az esetleges veszélyre figyelve pásztázhatja a terepet. Ha viszont zsákmányt vesznek észre, mindkét szemükkel ránéznek, ilyenkor térben látnak s egészen pontosan fel tudják mérni a távokságot.
A gyíkok általában magányosan élnek, de a szaporodási időszakban a hímek igyekeznek magukra vonni a nőstények érdeklődését. Általában élénkebb színezetűek is a nőstényeknél, így könnyebben feltűnnek. Némely hím háttarajt, homlok- vagy toroklebenyt visel, ez látványosabbá teszi megjelenését. Az anolisz hímje az udvarlás során mutogatja toroklebenyét, nyugalmi helyzetben viszont az álla alá rejti. Ez a bőrlebeny gyakran nagyobb, mint az állat feje, ráadásul élénk színű - vörös, rózsaszín, narancs vagy citromsárga -, így azonnal szembeötlik, amikor a gyík szokásos helyén, a fák zöld lombja között tartózkodik, kiváltképp, ha még bólogat is.