Foltos kuszkusz / Életmód |
Táplálék és táplálkozásmód |
A többi kuszkuszfajhoz hasonlóan a foltos kuszkusz is elsősorban gyümölcsökkel és levelekkel táplálkozik, de olykor a fakérget is megeszi. Fogai és emésztőrendszere úgy alakultak, hogy el tudjon fogyasztani rovarokat, kisemlősöket, hüllőket, illetve madarakat és tojásaikat.
A fakoronákban élő foltos kuszkusz egy ágvillában összegömbölyödve tölti a napot. A trópusi erdő sűrű levélsátra védelmet nyújt az állatnak. Sötétedéskor bújik elő vackából, és és elindul táplálékot gyűjteni. Bár gyakorlatilag egész életét a fákon éli le, csak lassan, komótosan mozog az ágak között, miközben fogófarkával kapaszkodik.
Egy időben a világjárók útleírásaiban a kuszkusz majomként szerepelt, és szenzációs hírek röppentek fel arról, hogy majmok élnek Ausztrália erdeiben. Pedig mozgása nem mondható majomszerűnek, leginkább az Ázsia egyes részein honos, éjjeli életmódot folytató, lassú lóriéhoz lehetne hasonlítani.
A többi kuszkuszfajhoz hasonlóan a foltos kuszkusz is magányosan él, egyedül táplálkozik és pihen. Ha két állat a párzási idényen kívül találkozik egymással, agresszíven viselkednek, és brummogó, ugató hangokkal adnak nyomatékot nemtetszésüknek.
Természetes ellenségek |
 |
A foltos kuszkusznak kevés természetes ellensége van. Olykor-olykor óriáskígyók és ragadozó madarak áldozatául esik. Tömött, foltos bundáján kívül, amely elrejti őt az ágak között, a lassú mozgású kuszkusznak kevés önvédelmi eszköze van a támadások kivédésére. A kuszkuszok állományát az ember fenyegeti a leginkább. A helybéliek nagyra értékelik a kuszkusz húsát és bundáját, ezért napközben felmásznak a fákra, hogy begyűjtsék az alvó állatokat. Ezenkívül a kuszkuszokat élőhelyük folyamatos pusztítása is veszélyezteti.
 |
Szaporodás |
A foltos kuszkusz párzási szokásairól keveset tudunk. Úgy tűnik, a párzás az év bármely szakában bekövetkezhet, és éppen olyan komótosan zajlik, mint az állat összes többi tevékenysége. Ezt követően a pár elválik.
A rövid, tizenhárom napos vemhesség után egyetlen, olykor két utód jön a világra. A befogott nőstények előre nyíló erszényében gyakorlatilag mindig találtak egy vagy két kölyköt. Ebből arra lehet következtetni, hogy a nőstény egész évben fogamzóképes.
A többi erszényeshez hasonlóan a kölykök a születésükkor nagyon aprók, csupaszok és fejletlenek. Bemásznak anyjuk erszényébe, és azonnal megtapadnak az egyik csecsbimbón. Ekkor a csecsbimbó megduzzad az újszülött szájában, és így biztonságosan tartja őt. A kicsik hat-hét hónapig az erszényben maradnak. Ekkor kimásznak az anyjuk hátára, megkapaszkodnak a szőrében, és mindaddig ott maradnak, amíg a nőstény nagyjából héthónapos korukban el nem választja őket. A fiatal kuszkuszhímek szőrének színe többször megváltozik, mielőtt elnyerné végleges, jellegzetesen foltos mintázatát.
 |