Kutyák
Nyulak
Hörcsögök
Tengerimalacok
Patkányok-Egerek
Ugróegerek
Csincsillák
Mókusok
Háziállatok
EXTRÁK!!
Képeslapküldő
Állatos Játékok
Tölsd fel a te házi kedvencedet
EXTRÁK!!
Hírek
Chat
Vadállatok
www.vadallatok.hu
Állatos játékok
Adatlapok
Életrajzok
Veszélyben!!
Képtár
Képtár
Cicák
Viccek
Linkek
Copyright © www.vadallatok.hu 2007 - 2008 Minden jog fenntartva!
Kapcsolat
Google
 
Életmód-Tartás
Főoldal
Gondoltad volna?
Életmód

A vadmacska, házimacska őse feltehetően sivatagi körülmények között fejlődött ki, vad és háziasított formáit hasonló viselkedésmód jellemzi. A vadmacskák Ausztrália és az Antarktisz kivételével minden kontinensen előfordulnak. Feltételezések szerint az Észak-Amerikában élő kistermetű vadmacskák legközelebbi rokonai a ma élő háziasított macskáknak.
A macskák kimondottan kedvelik a meleget és a napfényt, sokszor látni amint sütkéreznek a napon. Feltehetőleg ez a szokásuk is a sivatagi őseikre vezethető vissza. Melegebb hőmérsékletet kedvelik igazán. Míg mi emberek a 45 °C-nál magasabb hőmérsékletet nehezen viseljük, a macskák esetében 52 °C- fok ez a határ. Sivatagi őseikre visszavezethető, hogy ha csak rövid időre is de jól tűrik a hőmérséklet ingadozásokat. Vannak olyan fajták, pl. a norvég erdei macsaka vagy a Maine Coon, melyek a időjáráshoz alkalmazkodva vastag szőrzettel rendelkeznek, ez védelmet nyújt számukra a környezeti viszontagságok ellen (hó, eső, köd). És a szélsőséges, nedves, nyirkos időjárás közepette is 38°C körüli hőmérsékleten tartja az állatot. A macskák nagy része kimondottan nem szereti a vízbe merülést, ez alól kivétel a török van fajta, mely kivételesen kedveli a vizet.  A macskák ürüléküket a homok alá temetik, vizeletük nagyon sűrű, ez lehetővé teszi, hogy az állat a legtöbb folyadékot megtartsa. Nagyon türelmes állatok ha vadászatról van szó, mivel hosszú ideig képesek mozdulatlanul  egyhelyben maradni.

Macskák tartása

Más háziasított állatokhoz hasonlóan a macskák mutualista kapcsolatban állnak az emberrel. A patkányok és egerek irtása az élelmiszerraktárakban nyilván fontosabb feladat volt, mint a település védelme az egykor vad állattal szemben, így befogadták azt. A rágcsálókra szintén vadászó kutyákkal ellentétben a macska rendszerint nem fogyaszt gabonát, gyümölcsöket vagy zöldséget, így könnyen beilleszkedhetett.
A kutyával szemben azonban a macska kevésbé idomítható, ugyanis annak ellenére hogy közösségben kezdett élni, magányos vadász maradt.
Nem véletlen, hogy a macskák "tiszta" állatok; nyáluk, melyet gyakran használnak tisztálkodásra, természetes szagtalanítóként működik. Ez azért is hasznos, mert csökkenti annak esélyét, hogy a zsákmány megérzi a rá vadászó macska szagát. Ezzel ellentétben a kutyák számára a szag előnyös, ugyanis a csapat szélirányból érkező fele ennek segítségével könnyebben terelheti a zsákmányt a csapat széllel szemben érkező tagjai felé. A közösen végzett tevékenységhez fontos a kommunikáció, egy magányos vadász számára azonban ez nem szükséges. Ez is egyike azon okoknak, ami miatt egy ilyen állattal nehézkes az együttműködés; a macskákat többnyire nehézfejűnek vagy kifürkészhetetlennek tartják, és habár nem ostobák, zárkózottak és önállóak. Azonban szeretettel viseltethetnek emberi társaik iránt, amennyiben fiatal korukban kialakult náluk az emberekhez való ragaszkodás.

Az emberek különbözőképpen viselkednek a macskákkal szemben. Vannak akik társállatként, házikedvencként tartják őket. Mások elkényeztetik macskájukat, szinte saját gyermekükként bánnak vele. Megeshet, hogy a gondviselőjéhez kötődő állat át is vesz egyes emberi szokásokat. Például lefekvés előtt meglátogatja az alomtálcáját, a gazdája mellé fekszik az ágyon vagy a heverőn, esetleg kizárólag azt az ételt fogadja el, amit a gazdája is eszik. Egyesek emberi hangokat próbálnak utánozni; jelezve gazdájuk számára a szükségleteiket. Egy bizonyos hangszínű nyávogás és a szemkontaktus felvétele például a macska éhségére vagy szomjúságára utalhat. Emellett az állat képes hang nélküli kommunikáció (testbeszéd) kialakítására is, például dörgölőzéssel nyilvánítja ki szeretetét, arckifejezés és szemkontaktus segítségével jelzi ha szüksége van valamire (például ha szeretne átjutni egy csukott ajtón vagy ha esetleg egy bogarat talált a szőnyegen, amitől emberi segítséggel kíván megszabadulni). Ritkábban az is előfordul, hogy a macskatartók a kutyáknál is bevált étellel történő jutalmazás segítségével egyszerű trükköket tanítanak be kedvencüknek, például karikán való átugrást.

Annak ellenére, hogy magányos állatként ismert, a házimacska szociálisan elég fejlett ahhoz, hogy kolóniákat alkosson, ahhoz azonban már nem, hogy az oroszlánhoz hasonlóan csapatban támadjon. Egyes fajták, mint például a bengáli macska, az ocicat és a manx kimondottan társaságkedvelők, de akadnak köztük kivételek. Miközben az egyedek őrzik saját területüket (a szexuálisan aktív hímeké a legnagyobb, a kasztráltaké a legkisebb), léteznek semleges zónák, melyekben a macskák konfliktusok nélkül üdvözlik egymást. A semleges zónákon kívüli területekről rendszerint azonnal, agresszíven fújva és morogva kísérlik meg elzavarni az idegen példányt, amennyiben pedig ez nem jár sikerrel, rövid, de zajos és vad támadást intéznek a betolakodó ellen. A harcoló macskák szőrüket felborzolva és hátukat domborítva igyekeznek megnövelni látszólagos méretüket, hogy ellenfelüket elrettentsék. Néha játék közben is gyakorolják ezt a magatartást. A támadás során többnyire a mellső lábuk segítségével ütéseket mérnek az ellenfél arcára és testére, emellett pedig harapnak is, de ennek ellenére a súlyos sérülések aránylag ritkák; a vesztes az arcát vagy a fülét ért néhány karmolás után, rövidesen elrohan (esetenként a győztes rövid távon üldözi). A súlyos sérülések normális esetben a karmolásokból és harapásokból eredő fertőzésekre korlátozódnak; ezekbe azonban az állat bele is pusztulhat, ha a sebeket nem kezelik megfelelően. A harcokból eredő sérülések biztosítják az elsődleges terjedési módot a macskák immunhiányos betegségét kiváltó FIV vírus (macska-AIDS) számára. A szexuálisan aktív hímek életük során számos harcot vívnak, arcukon és fülükön gyakran láthatók az összecsapásokban szerzett sérülések nyomai. A nőstények szintén harcolnak a területük és kölykeik védelme érdekében, még az ivartalanítottak is megvédik saját birtokukat.

Lap Tetejére
Forrás: Wikipédia