Viselkedési problémák |
A macska viselkedése
Egy cica nagyon sok örömöt tud okozni neked, ahogy összekuporodik öledben, dorombol, vagy éppen csak hozzád bújva elalszik. Ellát téged végtelen szórakozással, ahogy lelkesedéssel üldözi tollpálcádat. De néha -néha lehet hogy, az őrületbe kerget amikor szétkarmolja kedvenc székedet, vagy éppen spiclitámadásokat hajt végre a lábad ellen.
Az alma nem esik messze a fájától ez különösen igaz a macskákra. A kis cicák gyakran tükrözik az anyjuk nyugodt vagy ijesztő hozzáállását az emberek irányába; ez a szocializálásuk egy normális része. De te szintén szerepet tudsz játszani a cicád fejlődésében azzal, hogy játszol, foglalkozol vele, és emberek közé viszed. A kiscicákat 6-7 hetes korában lehet elválasztani anyjuktól, de tovább is szophatnak, mivel időről időre visszakívánkoznak anyjukhoz. Azok a kiscicák, melyek túl korán jutottak árvaságra, vagy hamar elválasztották őket anyjuktól, azoknál nagyobb az esély, hogy kialakuljon a "szopó viselkedés", (például: takarók, párnák vagy éppen karodat próbálj szívni). Ezért érdemes 12 hetes korában elválasztani a cicákat.
Azok a cicák, melyek korán árvaságra jutottak, vagy gyakran különítettek el az anyjuktól, képtelenek lesznek a megfelelő társadalmi készségeket elsajátítani. Nem tanulják meg a helyes viselkedési formákat: pl. hogy hogyan kapjuk meg a jeleket és küldjük el, milyen egy visszafogott harapás, milyen messze menjen egy játék során és így tovább. A játék fontos része a cica fejlődésében, mert ez növeli a test koordinációját, a társadalmi készségeket, és a tanulási határokat. Anyjuk segítségével a cicák megtanulják, hogyan legyenek macskák. Azok a kiscicák melyekkel foglalkoznak az emberek napi 15-40 percet, valószínűleg okosabbak, ügyesebbek, Játékosabbak, érdeklődőbbek és jobb tanulók lesznek. Azok a készségek, melyeket nem szereztek meg az első 8 hét folyamán, örökre elveszhetnek.
Ha harc alakul ki testvérmacskáid között mint a Cain és Ábel közötti harc, van néhány dolog amit ilyen esetekben tenni tudsz, hogy megakadályozd, hogy a testvérversengés bibliai arányokat öltsön. De általában a konfliktusok maguktól megoldódnak és idővel tolerálni fogják egymást. Viszont vannak szokatlanul területi macskák, melyek soha nem fognak alkalmazkodni ahhoz, hogy megosszák más háziállatokkal az otthonukat. Kötelezned kell az időt és erőfeszítést, hogy megoldjad a macskáid közötti agresszióproblémákat, és ne add fel anélkül, hogy tanácsot kérnél a megfelelő szakértőtől.
Az ivarérett hím macskák általában hajlanak afelé, hogy fenyegessék, esetleg harcoljanak más hímekkel. Ezek a viselkedések szexuális kihívásokként történhetnek egy nőstény fölött, vagy hogy megvalósítsanak egy magasabb pozíciót a macskák lazán szervezett társadalmi hierarchiájában. Egy támadás csak akkor nem megy végbe, ha a másik fél visszavonul, vagy elsétál. Ha viszont megtörténik a támadás, a támadó általában előre ugrik az ellenfél tarkóját megcélozva, ha az a földre került többszöri harapással karmolással próbálja feladásra kényszeríteni. Általában nem sebesítik meg egymást, de érdemes átvizsgálni macskánkat, mert a mélyebb sebek elfertőződhetnek. Ha nem szeretnénk kiscicákat, ivartalaníthatjuk hím macskánkat, ezzel nagyrészt megoldhatjuk a területi agresszió problémáját is.
Védekező agresszió akkor történhet meg, amikor egy macska megpróbálja megvédeni magát egy olyan támadástól, amiről úgy hiszi, hogy nem tud elszökni. Ezt a viselkedést kiválthatja ha pl. fenyegetve érzi magát egy személytől, esetleg ha egy másik macska támadást kísérel meg. Védekező testhelyzet a guggoló lábak melyeket testük alá húznak, miközben fülüket hátra tolják, farkukat behúzzák és kissé oldalra dőlnek. Ezek a válaszok nem alázatos testáttartásra utalnak mint a kutyáknál. Ha ilyen testtartásban közelebb megyünk egy macskához, az támadásra késztetheti.
Ez a fajta agresszió akkor is megtörténhet, ha egy személy vagy más macska nem provokálta közvetlenül ki. Pl. a macskánk a szoba ablakán kitekintve meglát egy idegen macskát amint elsétál a ház előtt, és ez agresszióra ösztönzi. Mivel nem tudja megtámadni a kinti macskát, helyette megtámadhatja a család másik macskáját vagy esetleg gazdáját.
Ha a macskád viselkedése hirtelen megváltozik, az legyen az első lépés, hogy kapcsolatba lépsz egy szakemberrel egy alapos egészségügyi vizsgálatra. A macskákon gyakran nem lehet észrevenni egy-egy betegség tüneteit még ha azok komolyak is, és bármilyen a viselkedésben bekövetkező változás egy orvosi probléma korai előjele lehet.
Egy egészséges állat viselkedése hathat a háziállataid közül mindegyikre épp úgy, mint nem egészséges viselkedési forma is.
