A számunkra legmegfelelőbb méretű kutya kiválasztását nagymértékben befolyásolja, hogy milyenek az otthoni körülményeink. Magyarán, van-e helyünk egy nagytestű kutyának - vagy otthonunk inkább egy spániel méretű, kisebb állatnak felel meg? A nagy testű ebek eltartása többe kerül, mert több táplálékra van szükségük, de a kisebb kutyák gyakran válogatósak és egyedi táplálékot igényelnek. A kisebb négylábúaknak majdnem ugyanannyi testmozgásra van szükségük, mint nagyobb rokonaiknak, de nincs szükségük a futkározáshoz akkora helyre. A terriereknek például rendszeres tréning kell, míg a nagyobb testű kutyák - mint az ír farkaskutya - kevésbé kényesek a mozgás rendszerességére. A nagy testű, hosszúszőrű kutyák a lakásban hullajtják a szőrüket, és gyakori ápolásra van szükségük, viszont az erre allergiásoknak a nem vedlő fajok - mint az uszkárok - nagyon megfelelnek. A hosszú szőrűek bizonyos mennyiségű időt és pénzt igényelnek, mert ápolni kell őket. A keverék egyedek gyakran a legjobb családi kutyák. Barátságosabbak, egészségesebbek és hosszabb életűek lehetnek a fajtisztáknál, és kevésbé szenvednek fájdalmas, veleszületett betegségektől - amelyek a fajtisztákat gyötrik. Másfelől viszont a pedigré kutyák kiszámíthatóbbak: viselkedésük vélhetően a fajtól elvártak szerint fog alakulni, és élethosszuk is meghatározott. A kutyák különböznek méretben és természetben is, hogy egyéni elvárásainknak megfelelő ebet válasszunk. Kérjünk barátainktól és szakemberektől tanácsot, semmiképpen se siessük el a döntést.
Fontos megbizonyosodni arról, hogy a felnőtt kutyát miért akarja valaki eladni. Óvakodjunk azoktól a kutyáktól, amelyeket már többször áthelyeztek: lehet, hogy csak nem volt szerencséjük előző gazdáikkal, de az is lehet, hogy komoly viselkedésproblémáik vannak. Néhány probléma - bár nem az összes - megoldható egy kis türelemmel. Például egy rongáló természetűnek ismert kutya lehet, hogy csak unalomból, magányosságtól és testmozgás hiányától szenvedett, és ez váltotta ki e viselkedést. A felnőtt kutyák általában szobatisztán érkeznek új otthonukba, ami nagy előny, de küzdhetnek rejtett problémákkal is, mint például az egyedülléttől vagy a gyerekektől való vélelemtől. Végezzünk el néhány egyszerű próbát a kiválasztott kutyával. Figyeljük meg, hogy viselkedik, ha pórázt rakunk rá, és sétálni visszük. Hogy reagál az idegenekre, más kutyákra és gyerekekre? Könnyen megijed? Engedelmeskedik-e olyan egyszerű parancsszavakra, mint az "ül"? Hagyjuk egyedül néhány percre egy játékkal. Az a kutya, amelyik hajlamos az egyedülléttől való félelemre, ugatni vagy vonítani fog. Közelítsünk a kutyához szemből, és tartsuk vele a szemkontaktust. Egy kiegyensúlyozott, nyugodt kutya várakozóan fog nézni, míg egy ideges természetű ugatni fog, vagy meglapul. A kutyát laza pórázon tartva paskoljuk meg álla alatt és a hátán, miközben nyugodtan beszélünk hozzá. Az a kutya, amely fél a kéztől, el fog húzódni. A kölyökkutyák végtelenül aranyosak, de az édes kis nyolchetes szőrcsomó teljesen más kutya lesz hat hónappal később. Ami nyilvánvaló, és egy nagy kutya kevésbé lesz aranyos, nagy helyre lesz szüksége és sok pénzbe fog kerülni az etetése. Egy kölyökkutyának nagyon sok gondozásra, odafigyelésre és türelemre van szüksége.
Általában a domináns fajták kanjai hajlamosabbak többet csatangolni és agresszívabbak lehetnek, mint a szukák. Valószínűleg aktívabbak, játékosabbak és nehezebben idomíthatók lesznek. A szukák általában nyugodtabbak, szelídek és könnyebben kezelhetőek, de több figyelemre van szükségük. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a szukák évente kétszer tüzelnek, ekkor véresen váladékoznak. A kisebb, engedékenyebb fajták esetében kisebb a nemek közti jellemkülönbség.
