Bár a vadon élő egerek és patkányok számos, általuk hordozott betegségekkel szemben ellenállóak, fogságban tartott fajtársaik gyakran elpusztulnak ugyanezekben a betegségekbe. Ez részben a környezetük hatásának köszönhető. Ha például nem megfelelőek a tartási körülmények, a vizelet bomlásakor keletkező szúrós szagú ammónia megtámadja a légutak finom nyálkahártyáját, ezzel fogékonnyá téve azt különböző megbetegedésekre. A légzőrendszert különféle mikrobák támadhatják meg - bár a tünetek a legtöbb estben hasonlóak. Gyakran megfigyelhető orrfolyás és ismétlődő tüsszögés, ez kezelés nélkül tüdőgyulladássá fajulhat, amelyet a nehéz levegővételről ismerhetünk fel. A beteg állatok szőre durvább tapintásúvá és borzassá válik. A csapzott, rendetlen szőrzet más betegségeknek is gyakori kísérő tünete csakúgy, mint a hasmenés. Sok betegség gyorsan terjed a csoport tagjai között, így az állatorvos felkeresésével a lehető legkevesebbet várjunk, a mielőbbi beavatkozás a betegség okának pontosabb megállapítását és sikeresebb kezelését teszi lehetővé.
A táplálkozási okokra visszavezethető szőrhullás nem ritka jelenség az egereknél és a patkányoknál. Előidézheti például az eleség túlzottan magas zsírtartalma - például napraforgó és más olajos magvak etetésekor. Ezekben az esetekben az étrend megváltoztatása gyors javulást ígér. Ha ennek ellenére sem múlnának a tünetek, az ok valószínűleg gombás megbetegedés. Erre azért fordítsunk különös figyelmet, mert a gomba az embert is megfertőzheti. A gombás fertőzés kör alakú kopasz foltokat eredményez a fertőzött állatokon - fertőzött embereken pedig hasonló alakú bőrpír jelentkezik. A fertőzés gyorsan terjed, a gombaspórák sokáig életben maradnak például a szőrápoló eszközökön és etetőtálkákon. Ha semmilyen nyilvánvaló okát nem fedezzük fel a szőrhullásnak, figyeljük meg alaposan kedvencünket. Előfordulhat, hogy egy csoporttársa - általában a domináns egyed - rágcsálja a szőrét. Az ilyen "túlzott gondoskodás" az állatok rosthiányos táplálkozását tükrözheti, ezért etessünk szénát és gyökérzöldségeket, például sárgarépát. Ha ez sem vetne véget a jelenségnek, el kell távolítanunk az egyedeket - vagy egyiküket, vagy mindkettőt. A szőrrágcsálás a túlnépesedés egyik jele is lehet, mely sokkal gyakrabban jelentkezik egereknél, mint patkányoknál.
Kedvencünk rendszeres figyelésével megnő az esélye, hogy viszonylag korán felfedezünk testükön bármilyen duzzanatot. Az egerek és a patkányok gyakran szenvednek tályogtól, amelyek társaik harapásai nyomán keletkeznek. A nőstények különösen érzékenyek különféle emlődaganatokra. A tályogok gyorsan fejlődnek, általában egy jól látható harapásnyom alatt, és növekedésük során érezhetően melegebbek, mint a környező bőrfelület. Ilyen estekben késlekedés nélkül keressük fel az állatorvost. Míg a tályog esetében inkább csak idő kérdése, hogy mikor lehet azt kifakasztani, a daganatok sebészi úton történő eltávolításával nem szabad várni. Minél korábban történik a műtét, annál nagyobb a gyógyulás esélye. Ha kedvencünk egyszer jókora pocakot ereszt, ez a belső szervek daganatos megbetegedésének lehet külső megnyilvánulása. Vemhes nőstényeknél persze nem kell egyből a legrosszabbat feltételezni.
Az idült veseelégtelenség leginkább idősebb állatoknál lép fel, bár ritkábban kialakulhat fiatal példányokon is. A tünetek között fokozott szomjúság és vizeletürítés figyelhető meg, testtömegcsökkenéssel és a has megduzzadásával egyetemben. Ez a betegség sokszor a túlzott fehérjebevitel következményeként alakulhat ki, ami vesekárosodást okoz. A tünetek jelentkezésekor a betegség már előrehaladott állapotban van, de az étrend helyes irányba történő megváltoztatásával az egyed állapota stabilizálható. Etessünk alacsonyabb fehérjetartalmú táplálékot, némi főtt rizst, valamint vitamin- és ásványianyag-kiegészítőket.
