Főoldal
Kutyák
Nyulak
Hörcsögök
Tengerimalacok
Patkányok-Egerek
Ugróegerek
Csincsillák
Mókusok
Háziállatok
EXTRÁK!!
Képeslapküldő
Állatos Játékok
Tölsd fel a te házi kedvencedet
EXTRÁK!!
Chat
Vadállatok
www.vadallatok.hu
Állatos játékok
Adatlapok
Életrajzok
Veszélyben
Képtár
Képtár
Cicák
Viccek
Linkek
Copyright © www.vadallatok.hu 2007 - 2008 Minden jog fenntartva!
Kapcsolat
Google
 
Nyulak fajtái
Néhány szó a nyúltenyésztésről

Az elmúlt 150 év során hatalmas lépésekkel fejlődött a nyúltenyésztés, és azóta is vannak kialakulóban új fajták. Tisztázzuk először is a fajta és a változat közötti különbségeket. A fajta könnyen felismerhető tulajdonságokkal jellemezhető, például fülekkel, a testmérettel vagy a szőrzettípussal. Ezeknek a tulajdonságoknak az összessége alakítja ki a fajtára jellemző megjelenést. Egyazon fajtán belül számos változat létezhet, melyeket általában eltérő színezetük alapján különíthetünk el. Így például a Belga fajta könnyen felismerhető jellegzetes szőrzetmintájáról, és jelenleg nyolcféle egyszínű, valamint a Trikolór (háromszínű) változata létezik.

Előzetes

A standard

Egy-egy fajta jellemző tulajdonságait a fajtaleírás, a standard foglalja össze, mely az elbíráláskor játszik fontos szerepet. Egy kiállításon a nyulak nem egymás ellen versenyeznek, hanem azon az alapon értékelik őket, hogy mennyire felelnek meg a tökéletes, a standardban leírt szabványoknak. A standardokat időről időre megújítják, ebben a munkában pedig együttműködnek tenyésztők és bírák. Azokra az újdonsült fajtákra is így alakítják ki a standardot, amelyek elértek egy bizonyos fokú népszerűséget. A bírálati pontok fajtáról fajtára különböznek, így például a szőrzet mintázata egyes esetekben fontosabb lehet, mint a bunda minősége vagy anyaga.
  Bár régóta vannak olyan törekvések, hogy világszerte, vagy legalábbis Európán belül egységes standardokat alakítsanak ki, egyelőre nem sikerült mindenhol elfogadott, nemzetközi szabványokat meghatározni. Ez nemcsak a fajta leírásokra, de magukra a fajtákra is érvényes: az Amerikai Nyúltenyésztők Szövetsége például elismeri kiállítási fajtaként a Gyapjas Jerseyt, amely Európában egyelőre nem is létezik. Hasonlóképpen Európában is vannak olyan fajták, amelyek Észak-Amerikában ismeretlenek.

A háziasítás során az egyes nyúlfajták méretbeli különbségei jóval nagyobbá váltak, mint más hobbiállatok esetében.
Lap tetejére
Osztályozás
A fajtákat többféleképpen osztályozzák, de alapvetően két típust különböztethetünk meg: a prémjükért, illetve a kiállítási célokból tenyésztett nyúlfajtákat. Azokat a fajtákat, melyeket ipari méretben tenyésztenek értékes szőrükért, a prémes állatok közé soroljuk, azokat pedig, amelyeket elsősorban a kiállítási célokra tenyésztettek ki, mint például Törpe Lógó Fülűt, a hobbiállatok közé. A prémes állatok esetében elbíráláskor a szőre minőségére helyeznek nagyobb súlyt, nem pedig az egész küllemre.
  A prémjükért tenyésztett fajták még tovább lehet osztani Rex és Szatén fajtákra. Ezeken a csoportokon belül - melyeket a szőrzet szerkezete alapján lehet elkülöníteni - számos szín- és mintaváltozat létezik, melyek közül néhány még mindig nem alakult ki végleges formájában, hanem a tenyésztés folyamán állandóan változik.
  Ha kiállításra szeretnénk járni kedvenceinkkel, érdemes elismert tenyésztőtől jó minőségű tenyészállatokat beszerezni. Első lépésként csatlakozzon a hazai tenyésztők megfelelő szervezetéhez, így tudomást szerezhet a lakóhelyéhez közel eső tenyésztőkről és az Önt érdeklő fajtával foglalkozó klubokról. Az interneten is hasznos lehet böngészni, mert fontos tengerentúli kapcsolatokra tehetünk szert.
  A legtöbb tenyésztő örömmel segít a kezdőknek, gyakran adnak tanácsot az ajánlott párhoz, melyeket be is szerezhetünk tőlük. Tartsuk észben, hogy a legtöbb nősténynél a reprodukciós életszakasz 3-4. életévnél lezárul, és az alom mérete is csökken, ahogy ezt a kort elérik. A bakok lényegesen tovább képesek utódokat nemzeni, érdemes tehát fiatalabb nőstényekkel és idősebb, minőségi bakokkal kezdeni.
A kiállítások nagyban hozzájárultak a jelenlegi fajták kialakulásához, és a fontosabb helyszíneken bizony sokszor éles versenyek folynak. Ez egy díjnyetes Fekete Ezüst, háttérben pedig az általa nyert díjak sorakoznak.
Nyúlfajták és változatok
Előzetes

A prémes és hobbi kategóriákon kívül nincsen egyértelmű, nemzetközileg egységes osztályozási rendszere a nyúlfajtáknak. Egyesek csak kis régiókban elfogadottak, és kialakítási területükön kívül szinte ismeretlenek maradtak: a divatosabbak, mint például a Holland, világszerte elterjedtek.

Az Alaszkát fényes fekete szőre különbözteti meg a többi fajtától. Ez a fajta fontos szerepet játszott a Rex kialakításában.
Az Amerikai Foltos Óriás szimmetrikus pofajegyei semmiképpen sem olvadhatnak egybe
ALASZKA
AMERIKAI FOLTOS ÓRIÁS

Az egyik legjobb példája a nyúlfajták osztályozása körüli bonyodalmaknak. Ez a fajta valószínűleg Németországból származik, ahol egy 1907-es kiállításon jelent meg először. Elkülönült tenyészvonalak egy darabig léteztek még Franciaországban és Angliában is, melyeket a melanisztikus (fekete) Himalájai és az Argentin fajták keresztezésével hoztak létre. A brit vonal, amelyet eredetileg Núbiainak hívnak, az 1930-as években kihalt. Ez a fajta mintegy 2,3 kg-ot nyomott, valamivel nehezebb volt tehát, mint a francia vonalra jellemző példányok. Egy mai Alaszka 3,2-4 kg súlyú, azaz nagyobb még az egykori britnél is.

Ennek a fajtának az eredete Németországig követhető, ahonnan 1910 körül szállítottak át egy tenyészállományt az Egyesült Államokba. Hogy milyen fajtól származik, az egyenlőre tisztázatlan, valószínűsíthető, hogy a Belga Óriás és a Foltos Lógó Fülű keresztezésével tenyésztették ki, mégpedig úgy, hogy a Belga vérvonal csökkentse a Lógó Fülű fülméretét.
  Néha csak egyszerűen Amerikai Foltosnak hívják, bár mérete egyre nagyobbá vált a tenyésztés során. Egyes példányok elérhetik az 5 kg-ot is, bár a bakok valamivel kisebbek, mint az anyák. Küllemükben a Belga nyúlra hasonlítanak, mely az 1900-as években rendkívül népszerű volt az Államokban, és valószínűleg többször is keresztezték a két fajtát. Hosszú, erősen hajlott háta van, lábai megnyúltak.
  Az Amerikai Foltos Óriás kiállításra való tenyésztése nagy kihívás, mert a jellegzetes mintázatot nehéz kitenyészteni. Ez a mintázat leginkább a Brit Pöttyöséhez hasonlít, bár a foltok itt kevésbé éles körvonalúak. Két elismert színváltozata létezik, a fekete és a kék. A szőrzet rövid és sűrű, amely még inkább kiemeli a fehér alapon megjelenő foltokat. Az egyik legjellemzőbb tulajdonsága a fajtának a szemeket körülvevő monokli.

Következő oldal: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7,

 

Gondoltad volna?
Hírek