Nyulak

Ha beszerezzük a megfelelő anyagokat, akár magunk is elkészíthetjük kedvencünk leendő otthonát. A ketreckészítéshez szükséges anyagokat a legtöbb barkácsboltban megvásárolhatjuk. Lehet, hogy méretre is tudjuk itt vágatni, de előfordulhat, hogy ezt magunknak kell elvégezni. Ha a boltban vágatjuk méretre a faanyagot, nagyon ügyeljünk a pontos méretekre, hiszen a legkisebb hiba is azt jelenti, hogy újra meg kell vásárolnunk az elszabott elemeket. Bár az oldalakhoz, a tetőhöz és a padlóhoz használhatunk bútorlapot, a ragasztott felületek nem nyújtanak olyan szép látványt, mint például az összenútolt faelemek. Ez utóbbi megfelelő felületei szépen összeilleszkednek, és ráadásul csökkentik a huzatos rések kialakulásának esélyét is. csak éppen így sokkal több munkával jár a ketrec elkészítése. A nútolással illesztett elemekből elkészíthetjük a ketrec ajtaját is, ami védelmet nyújt majd lakója számára. Az összeillesztendő elemeket elég nehéz pontosan leszabni, igyekezzünk tehát a lehető legkevesebb vágással megoldani a feladatot.

Szükségünk lesz tehát faanyagra, biztonságos (nem mérgező) fakonzerváló szerre, dróthálóra és jó minőségű fóliára a szigeteléshez. Az összeállításhoz pedig különféle csavarok, sarokvasak, szögek, zsanérok és megfelelő szerszámok kellenek. A lábakhoz, valamint a merevítéshez és a ketrec keretéhez körülbelül 5x5 cm vastagságú léceket használjunk.
  Szükségünk lesz még rövidebb fadarabokra a belső vízszintes merevítéshez. Az elülső merevítőkhöz fogjuk majd erősíteni az ajtókat is.
  A ketrec padlózatát legalább 12 mm vastag, kopásálló laminált bútorlapból készítsük. Legtöbbször ez bizonyul a ketrec gyenge pontjának, mivel ez kezd el legelőször rohadni. A tetőhöz is hasonló vastagságú lapot használjunk, és kissé lejtősre készítsük, így nem áll meg rajta a víz. Az oldallapokat és a belső teret elválasztó falat ne felejtsük a lejtős tetőhöz igazodva vágni. A belső fal azért kell, hogy a nyuszi a kíváncsi tekintetek elől elbújva is pihenhessen napközben. Ha ide tolóajtót teszünk, könnyen kitisztíthatjuk a ketrecet oly módon, hogy a nyuszit kizárjuk arról a térfélről, ahol éppen almot cserélünk. Az oldallapok és a belső elválasztók készülhetnek 6mm vastag lapokból.

Az a legjobb, ha az egyes részeket a lakásban készítjük elő, hogy kint már csak összeszerelni kelljen. A legelső lépés a farészek méretre vágása után, hogy minden egyes darabot tartósítószerrel (fapáccal vagy lenolajkencével) kezelünk. Ez jelentősen növeli majd a ketrec tartósságát. Ajánlott két rétegben felvinni a felületkezelést, aztán hagyni kell alaposan megszáradni. Fordítsunk különös figyelmet a vágási felületekre, mert itt kezd el a leghamarabb rohadni a fa.
  A következő lépés a keret: a lábak, a vízszintes merevítők és a szilárdságot szolgáló sarokmerevítők összeállítása. A ketrecnek azért kell mindenképpen lábakon állnia, hogy ne nedvesedjen át alul, hiszen kedvencünk akár valamilyen élősködőt (pl.: bolhákat), vagy ami még rosszabb, a myxomatózist is elkaphatja más állatoktól. A ketrec legyen tehát legalább 60 cm-re a földtől. Ha ezzel megvagyunk, következhet a padlózat, majd a belső válaszfal beillesztése. Ez választja majd el a nyuszi nappali és éjszakai tartózkodóhelyét. Erősítsük az ajtókat a függőleges támasztékokra olyan módon, hogy azok a válaszfal felől a ketrec két széle felé nyíljanak.
  A ketrecnek ebben az állapotában már könnyebb kint folytatni a munkát. Bár a csavarozás a legbiztosabb módszer, a bútorlapokat akár szögelhetjük is, az oldalakat csakúgy, mint a tetőt. Praktikus, ha a tetőt úgy készítjük el, hogy később, ha a szükség úgy hozza, leemelhessük. A tető pereme legalább 5 cm-rel érjen túl az oldalakon, hogy a szigetelést ráerősíthessük. Ez fogja ugyanis megakadályozni, hogy az esővíz a ketrec belsejébe csurogjon.
  Míg a pihenőhely ajtaja tömör fa, a nappali ajtaja fakeretre erősített rács legyen. Itt 12 mm-es lyukméretű, 19-es szálvastagságú drótból készült hálót használjunk. Ezzel távol tartjuk a bent található finomságokra vágyakozó egereket, amelyek szintén terjesztenek a házi nyúlra is veszélyes betegségeket.

Lássunk neki!

Befejezés

Fedjük be a ketrec tetejét a szigetelőfóliával, bitumenes lemezzel. Ez biztosítja, hogy a ketrec belül száraz maradjon. Ne használjunk túl olcsó szigetelőanyagot, mert az az időjárás elemeinek kitéve könnyen tönkremegy. Ha pedig a farészek elkezdenek nedvesedni, semmi sem állíthatja meg a rohadásukat, arról nem is szólva, hogy a nyuszi fekhelye is átnedvesedhet. A tetőfedő kanadai bitumenes zsindely kiváló minőségű, és nagyon csinos benyomást kelt. A fóliát hajtsuk a tető pereme alá, és különlegesen nagy fejű, erős rajzszögekkel erősítsük oda. Kezdjük az ajtók felöli oldalon, és végig tartsuk kifeszítve, hogy jól rásimuljon a tetőre. Nem feltétlenül szükséges, de a fólia széleit leszoríthatjuk még lécekkel is, nehogy a rajzszögek elengedjék. Ha bármi miatt kénytelenek vagyunk visszahajtani a szigetelést, ügyeljünk, hogy mindig a felső réteg alá hajtsuk, nehogy megálljon benne valahogy a víz, ami aztán alá is szivároghat. Ha igazán biztosak akarunk lenni afelől, hogy a viharos szél nem tépi le a borítást a tetőről, ragasszuk végig a szélét vízálló ragasztószalaggal.
  A ketrec belsejébe rakjunk akkora kivehető tálcákat, amik lefedik a teljes padlózatot. Így sokkal könnyebb lesz majd tisztítani, és ez megakadályozza azt is, hogy a nyúl vizelete a fába ívódjon, amitől az el is kezdhet rohadni. Keressünk a telefonkönyvben olyan ezermesterboltot, ahol rendelésre készítenek nekünk lapos fémtálcákat. Mindenképpen olyat rendeljünk, aminek visszahajtott pereme van, nehogy az éles szélek sérülést okozzanak. Győződjünk meg arról is, hogy a sarkokban nincsenek olyan rések, amelyekbe a nyuszi karmai beleakadhatnak.