A nyulak emésztőrendszere a miénktől teljesen eltérő, hiszen az állat táplálkozási szokásainak megfelelően alakult. Az elfogyasztott (kizárólag növényi) táplálékot így tudják a legjobban hasznosítani. Mivel a növények tápértéke viszonylag alacsony, a nyulaknak sokat kell enniük, hogy igényeiket kielégítsék. A nyulak azonban - csakúgy, mint más növényevők, például a birkák és a szarvasmarhák - nem rendelkeznek a növényi sejtfalban található nagy mennyiségű cellulóz lebontására alkalmas enzimekkel, amely pedig az emésztés első lépése.
  Náluk a vakbélben található hasznos baktériumok és egysejtűek végzik a cellulózemésztést, s a nyulak emésztése ennek következtében nagyon különlegesen alakult. Az elfogyasztott táplálék áthalad a gyomron és a vékonybélen, majd a vakbélbe kerül. Ez kesztyűujjszerűen csatlakozik a vastag- és vékonybél határához. A vakbélben a táplálék - főként növényi sejtfalak - a mikrobiális tevékenység eredményeképpen kisebb részekre töredezik, mielőtt a vastagbélbe kerülne, és puha, barna ürülék formájában kiürülne a nyúl szervezetéből. Ezt az általában éjszaka ürített bogyót az állat szint azonnal újra elfogyasztja. Amikor ez a táplálék másodszorra végighalad az emésztőrendszeren, a tápanyagok teljes mértékben felszívódnak, a vastagbélbe kerülő salakanyagból pedig a víz visszaszívódik a szervezetbe. Ezután kerül ki a jellegzetes száraz bogyó a nyúl testéből, ezúttal véglegesen.
  A nyulak tehát a már előemésztett táplálékot újra elfogyasztják, hogy a lehető legtöbb tápanyagot kinyerjék belőle. Az emésztőrendszer mikrobáinak azonban más fontos szerepük is van: ezek állítják elő például a B12- és más kulcsfontosságú vitaminokat is a szervezet számára. A nyúl emésztése finoman kiegyensúlyozott, és a mikrobák minden hirtelen étrendi változásra rendkívül érzékenyek.

Táplálkozás és egészség