Nyulak etetése |
||
Mindem vadon élő nyúl válogatott zöldféléket eszik, melyeket éles metszőfogaival rágcsál le. Természetes körülmények között táplálékuk tápanyagtartalma viszonylag csekély. A múltban ezt a természetes étrendet igyekeztek a hobbinyulak számára is utánozni. Az évszaknak megfelelő zöldfélével, gyökérzöldségekkel, például sárgarépával és szénával etették őket, ami egyben rostszükségleteik kielégítésére is szolgált. Gabonamagvakat csak kis mennyiségben kaptak.
Etetés
Szárazeledelek
Csakúgy, mint a kutyák és a macskák esetében, a nyulak etetésénél is egyre nagyobb szerepet kapnak az úgynevezett teljes tápok. Meglepő, de ez inkább kárukra, mint hasznukra szolgál. Könnyűnek tűnik ugyanis egy zacskó teljes tápot beborítani a tálkájukba, főleg ha az van ráírva, hogy minden szükséges tápanyagot tartalmaz. Ez táplálkozástanilag igaz is, de semmiképpen nem felel meg a nyulak táplálkozási szokásainak. A szárazeledel ugyanis sokkal magasabb kalóriatartalmú, mint a természetben fogyasztott táplálék. A legtöbb nyúl számára a szabad hozzáférés a korlátlan mennyiségű táplálékhoz előbb-utóbb olyan túlsúlyt eredményez, mely nemcsak a küllemét rontja el, de az élettartalmát is megrövidítheti.
Bár a szárazeledelek minden szükséges tápanyagot tartalmaznak, mégis fontos, hogy friss zölddel és zöldségekkel egészítsük ki azt. A széna szintén nagyon fontos, mert a napi táplálék tömegét növeli, ezáltal feltölti az emésztőrendszert, és csökkenti az étvágyat. Különböző vizsgálatok bebizonyították, hogy a jó minőségű széna csökkenti az emésztési rendellenességek gyakoriságát, valamint viselkedési rendellenességek, így például a szőrrágásnak is elejét veszi, amely leggyakrabban a rostszegény táplálkozás következménye. A nyúlnak adott széna minősége rendkívül fontos. Mindenképpen legyen portól és penészgombától mentes. Megfelelő szénát vásárolhatunk a kisállat-kereskedésben is, de ha van elég helyünk a tárolásra, gazdaságosabb egy egész bálát vennünk.
Igen népszerű és rendkívül jó hatású a sókocka. A száraz kenyérhéj szintén jó, hogy a fogaikat ezen és ne a kuckójuk falain próbálgassák. Ezt a rágcsálnivalót könnyen elkészíthetjük úgy, hogy a kenyérhéját a sütőben, alacsony hőmérsékleten megsütjük.
Ne felejtsük el, hogy ezek - nem úgy, mint a sókockák - néhány nap múlva romlani kezdenek, főleg ha megnedvesednek. Rendkívül fontos, hogy az ivóvizet olyan edénybe adjuk, amelyből sem kifröcskölni, sem kiborítani nem tudja az állat. A nyitott itatók azért sem megfelelőek, mert így a vizet hamar beszennyezi a belehulló alom. Inkább szereljünk kívülről önitatót a dróthálóra vagy a (ketrec rácsaihoz), olyan magasságba, hogy a cső vége könnyen elérhető legyen a nyúl számára.