Nyulak fajtái |
A Lógó Fülűek csoportjának minden fajtájára a fej két oldalára lekonyuló fül a jellemző. Az ilyen nyulak az 1800-as évek elején jelentek meg. Hatalmas fülük volt, jóval nagyobb, mint későbbi leszármazottaiknak, a mai Angol Lógó Fülűeknek. Több mint 9 kg-ot nyomtak, füleik hossza meghaladta a 63,5 cm-t, szélessége pedig a 11,5 cm-t. A jelenleg létező Angol Lógó Fülű ennél jóval kisebb termetű, és főleg kiállítási célokra tenyésztik.
Franciaországban az 1800-as évek közepén a Belga Óriással keresztezve alakították ki a rövidebb fülű Francia Lógó Fülűt. Ennek a példányai lehetnek 5,4 kg-osak is. Füleik jellegzetes lópatkó alakúak, fejtetejük kúpos. Leggyakoribb az aguti színezet, de további változatok is léteznek.
Német tenyésztők pöttyös nyulakkal keresztezve ebből alakították ki Német Lógó Fülűt. Ez utóbbi jóval kisebb francia elődjénél, mintegy 3,4 kg-os, típusa viszont hasonló ahhoz: teste zömök, nyaka rövid, feje széles.
A Meisner Lógó Fülű szintén Németországból származik, Meissen városában Német Lógó Fülű Ezüst és Argante Campagne keresztezésével tenyésztették ki a század végén. A nyúlfiak egyszínűen jönnek a világra, a jellegzetes ezüstös színezet csak 5 hetes koruk után kezd kialakulni. Eredeti színük a fekete, de elismerik a kék és a barna változatokat is. A fülek egyenesen, mindenféle behajlás nélkül lógnak. A Meisnerek fejteteje a fültöveknél jellegzetesen csúcsos, a fülvégek pedig lekerekítettek. Testtömegük igen változatos, általában 4-5 kg között van.
Ez a fajta az egyik legritkább a Lógó Fülűek csoportjában. Mivel bohókás megjelenésük miatt hamarosan nagy népszerűségre tettek szert, a tenyésztők nekiláttak, hogy még kedvesebb megjelenésű törpe változatokat hozzanak létre, mind kiállítási, mind hobbicélokra. A Törpe vagy Holland Lógó Fülűt az 1950-es években Hollandiában tenyésztették ki. Először Francia Lógó Fülű és Holland Törpe keresztezésével próbálkoztak, ez a kísérlet azonban sikertelen volt, mivel az utódok nem örökölték a lógó füleket. Az Angol Lógó Fülűekkel való keresztezés oldotta meg a helyzetet, bár először ez is felemás eredményt hozott. Az utódok egy része ugyanis normális fültartású volt, másik részük egyik füle lógó, másik füle felálló volt. Több mint 12 évbe tellett, hogy stabilizálják a Lógó Fülűek jellegzetes tulajdonságát. 1986-ban kerültek az első egyedek Nagy-Britanniába, onnan pedig egy évvel később az Egyesült Államokba. Ez a ma rendkívül népszerű fajták sokféle színben elérhetőek.
A 80-as évek elején kitenyésztették a Hosszúszőrű Törpe Lógó Fülű nyulat, valószínűleg az Angórával való keresztezés során. Ezt a ma már elkülönült fajtát Kasmir Lógó Fülűnek hívják. Manapság létezik már az Óriás Kasmir Lógó Fülű is, amelyet azonban csak kevés országban ismernek el kiállítási fajtaként.
A Kasmir Lógó Fülűek szőrápolása hosszú, sűrű szőrzetük miatt időigényesebb, mint a többi Lógó Fülű fajtáé. Egyes vérvonalakat Rex fajtákkal keresztezve kialakították az Észak-Amerikában Bársony Lógó Fülűnek hívott puha, simaszőrű változatot.
A Törpe Lógó Fülű méreteinek csökkentése tovább folytatódott Hollandiában, kialakítva az 1994-ben elismert Mini Lógó Fülűt. Ezek a nyuszik nem nehezebbek 1,6 kg-nál, és mivel jó felépítésűek, ideális kedvenc válik belőlük.
Ezt a fajtát az 1800-as évek végén Angliából importált Lengyel nyulak és a Holland fajta keresztezésével alakították ki. Kezdetben a fehér színű egyedek voltak jellemzőek mind piros, mind kék szemű változatban. Színes példányokat csak a 30-as években sikerült kitenyészteni. Észak-Amerikába 1969-ben került.
Napjainkban rendkívül sok szín- és mintázatbeli változat létezik. Az egyszínű változatoknál, pl. a lilánál és a Kéknél kívánatos az egyenletes színezet, nem lehetnek elszórt fehér szőrök a bundájukban. Ma már gyakoriak az Aguti és a Teknőc változatok is.
A nagyobb testű fajták számos tulajdonságát sikerült a Holland Törpénél is kialakítani. Létezik már többek között a Himalája mintázat (fehér alapszínen sötét színű pöttyök) és az Ezüstróka is. Más példányok Holland, illetve Harlekin mintájúak, de népszerűvé vált a Svájcban kitenyésztett Blanc de Hotot formájú Holland Törpe is. Ez utóbbiakra jellemző a 3-5 mm széles fekete szemgyűrű, míg a szőrzet többi része tiszta fehér. Nemrégiben létrehozták az Angol mintázatú Holland Törpéket is.
Kiállítási körökben éppen ez a rendkívüli szín- és mintagazdagság biztosítja széles elterjedésüket, kis méretük miatt azonban kedvencként is sokfelé tartják őket. Mivel nem túl barátságos természetűek, fontos, hogy a fiatal egyedekkel minél korábban megkezdjük a rendszeres foglalkozást.
Az Új-zélandinak négy változata létezik. Meglepő módon mindegyiket az Egyesült Államokban tenyésztették ki. Hogy további zavart keltsünk: az Új-zélandi Vörösnek az előző négyhez semmi köze nincsen, ez egy önálló fajta. Az ismeretlen származású Új-zélandi Fehéret ipari méretekben való tenyésztésre fejlesztették ki. Az 1940-es években került át Nagy-Britanniába, ahol azóta kitenyésztették a Fekete és Kék változatokat is. A tenyésztők eredeti szándékának megfelelően rendkívül gyors növekedésű fajták, kifejlett súlyuk 4-5 kg között van.
Az Új-zélandi Fehér továbbra is a leggyakoribb változat, belőle tenyésztették ki a valamivel kisebb Floridai Fehér fajtát. Az Új-zélandi Vörös valószínűleg a Belga Óriás és a Belga keresztezésével alakulhatott ki, ennek köszönhetően kapta jellegzetes vöröses színét.
LÓGÓ FÜLŰ
