Nyulak fajtái |
A Róka fajták a Csincsillából származnak. Az Ezüstrókát pl. a Csincsilla és a Black-and-Tan keresztezésével alakították ki. A tenyésztők szándéka az volt, hogy a Tan színezetre jellemző elütő szőrvégeket még jobban kiemeljék. A Csincsilla gének ezzel szemben a Tan színezet elvesztését és a hosszú fekete fedőszőrök ezüstös szőrvégeit eredményezik. Az így kialakult fajtát először Fekete Rókának nevezték, később azonban a kék, a lilás és a csokoládészínek előtérbe kerülésével ez a névhasználat helytelenné vált.
A szőr minősége rendkívül fontos. A szőrszálak átlagos hossza 2,5 cm, a szőrzet egésze sűrű, puha és selymes legyen. A jellegzetes elütő szőrvégek főként a mellkason, a testoldalon és a lábakon szembetűnőek. A szemgyűrűk, a fül belsejének szőrszálai, valamint a has- és a farok alja fehérek. A nyulak átlagos súlya 2,5-3,2 kg.
Az amerikai és az európai Ezüstróka fajták külön vérvonalból származnak. Az amerikai tulajdonképpen az Ezüst és a Foltos Amerikai Óriás keresztezésével kialakított önálló fajta. Ez a nagy testű, Ezüstre emlékeztető 4-5,4 kg-os fajtát 1925-ben ismerték el. Az Amerikai Ezüstrókának Fekete és Kék változatai léteznek, szőrszálainak ezüstös vége az egész testen jellemző.
Ez a francia fajta rendkívül hasonlít az Angolra, bár annál jóval nagyobb termetű (5,4-6 kg-os). A testoldali láncot alkotó pöttyök helyett nagyobb kiterjedésű foltokkal rendelkezik. Más jegyei azonban, így a kétoldali pofafolt és az orron a pillangó, azonos az Angol fajtánál látottakkal. Az Óriás Pillangót az 1800-as évek végén a német megszállás alatt tartott Lorraine vidékén tenyésztették ki, nevét jellegzetes orrtájéki mintázatáról kapta. A Belga Óriás, Francia Lógó Fülű, valamint Pettyes fajták keresztezésével alakították ki. Kialakulásának helyéről Lorraine Óriásnak is nevezik.
Bár Franciaországban alakult ki, hamar elterjedt Németországban is, ahol a Riessenschecke nevet kapta.
Az 1900-as évek elején került át az Egyesült Államikba, ahol később az Amerikai Foltos Óriás kialakulásában játszott fontos szerepet. A pillangó-csoport fajtáinak a kisebb termetű Hollandokkal való keresztezése eredményezte a kis Lotharingiait. Ez utóbbiak az Óriás Pillangó és a Holland Törpe keresztezésével kialakított mintegy 3,2 kg tömegű nyulak. Számos színváltozatuk létezik, többek között egy Trikolór is. 1975-ös elismerése óta a fajta népszerűsége rohamosan nő.
A 20-as években Nagy-Britanniában kitenyésztett fajtának Arany és Ezüst változata létezett. Bár egyik sem vált túlságosan elterjedté, az aranyszínű változatot 1934-ben elismerték. Nem sokkal ezután mindkét színváltozat kihalt, majd a 70-es években a Beveren, a Szibériai és a Havanna keresztezésével az aranyszínűt újra kitenyésztették. Így 1976-ban másodszorra is megjelenhetett a kiállításokon. Viszonylag kistermetű, finom csontozatú fajta, kb. 2,5 kg-ot nyom.
A Harlekin a Holland Trikolórral közös őstől, a Brabancontól származik. Egy 1887-es franciaországi kiállításon jelent meg először, akkor még Japán néven.
A Harlekin színezetében az ellentétek uralkodnak: ha az egyik fül fekete, a másiknak narancsszínűnek, a fej két felének pedig ellentétesen színezettnek kell lennie. Ez a mintázat egészen a lábfejéig terjed. A szőrzet selymes, finom és sűrű. A Fekete-narancs kombináción kívül létezik a Kék-, a Barna- és a Lila-narancs kombináció is. Amennyiben a narancs helyett fehér színű egy példány, Szarkának nevezzük.
1998-ban Hollandiában tenyésztették ki. Ezzel egy időben Franciaországban is kialakult egy, az előbbitől elkülönült vérvonal, a Himalájai fajta és az üregi nyúl keresztezésével. Ezeket akkoriban Tüzesszeműeknek hívták Nagy-Britanniában, mivel meleg, sötét csokoládészínű bundájuktól élesen elütött rubintvörös szemük.
A Havanna egy másik változata, melyen nem jelentkezik a szőrzet lilás fénye, 1916-ban került Hollandiából az Egyesült Államokba. Ebből tenyésztettek ki egy nagyobb testű, átlagosan 2,7 kg tömegű változatot, amely mára már kihalt.
A Havanna számos más fajta kitenyésztésében játszott fontos szerepet, így pl. Németországban a Bécsi Kékkel való Keresztezéssel alakították ki a Marburgit, Nagy-Britanniában pedig a lila színű Angol egyik őse lett. Hollandiában kialakult egy hasonló fajta: a Gouwenaar, amely a Havanna-tenyészetekben megjelenő különleges színezetű egyedek kiválogatásával jött létre. Típusukban a Havannákra hasonlítanak, amennyiben zömök, erőteljes felépítésűek, fejük széles, hátsójuk kerek. Mind az Akác (eredeti nevén Essex Levendula), mind a Marburgi halvány pasztellkék árnyalatú, bár ez utóbbi valamivel sötétebbé vált az 1920-ban Németországban leírt standardhoz képest.
RÓKA
