Általában nem kell harapástól tartanunk, ha kézbe vesszük egerünket vagy patkányunkat. Nem árt azonban észben tartani, hogy ezek a kis rágcsálók viszonylag rosszul látnak, metszőfogaik viszont annál élesebbek. Ha tehát kézből etetjük kedvencünket, mindig olyan táplálékot válasszunk, amelyet biztonságosan tudunk tartani anélkül, hogy a hegyes fogacskák véletlenül belekapnának ujjainkba. Felemeléskor ne próbáljuk az állat testét megragadni, ez agresszív választ válthat ki az állatból. Ehelyett először is hagyjuk, hogy megszaglássza ujjainkat, aztán óvatosan vegyük a tenyerünkre. Rövid időn belül hozzászokik a szagunkhoz, és megtanulja azt is, hogy nincs félnivalója. Természetesen egy-egy új állatka megszelídítése hetekbe telik, ez alatt az időszak alatt jobban kell ügyelni, ki ne csússzon a fogásunkból. Ezt úgy érhetjük el, ha bal kezünk hüvelykujjával óvatosan lefogjuk a faroktövét. Soha ne ragadjuk meg a farka végét, mert ez nemcsak sérülést okozhat, de sokkal kevésbé hatékony módszere is az állat visszatartásának. Ha sikerült megszelídíteni az állatot, igyekezzünk a vállunkra szoktatni. Ezt először ülve gyakoroljuk, hiszen így kisebb a sérülés esélye, ha kedvencünk netán lepottyanna.
Hetente legalább egy alkalommal ki kell vennünk kedvenceinket a terráriumból, hogy a teljes almot kicserélhessük. Az elpiszkolt forgácsot egy szemeteszsákba ürítsük, majd alaposan mossuk ki a ketrec műanyag alját valamilyen, erre a célra szolgáló fertőtlenítőszerrel. A rácsos ketrecek felső részét kefével sikálhatjuk át. Ezt praktikus olyan helyen csinálni, ahol nem számít, ha a víz a rácsokon átspriccelődik. Mossuk le alaposan az egész ketrecet, hogy nyom nélkül eltávolítsuk a fertőtlenítőszert. Hagyjuk megszáradni, mielőtt újra összeszerelnénk. Ezzel nemcsak a ketrecet tisztítottuk ki, de megszabadultunk ezeknek a rágcsálóknak a kellemetlen szagától is. Ha kedvencünknek új társat szeretnénk, közvetlenül azután ismertessük össze őket, hogy alaposan kimostuk a ketrecet. Ilyenkor a régebbi lakó könnyebben elfogadja a jövevényt, hiszen a ketrec nem fogja az ő szagát hordozni.
A patkányok és egerek szőrzetének viszonylag kevés gondozásra van szükségük - tulajdonképpen elég is, ha néha végigsimítjuk a bundájukat. Alapjában véve tiszta állatok, amint az rendszeres mosakodásukból is kitűnik. Kiállítás előtt azonban a legtöbb tenyésztő megfürdeti a patkányait, hogy a nagy napon a lehető legjobb formájukat hozzák. A patkányok igen jó úszók, egyáltalán nem tartanak a víztől - ennek ellenére azért óvatosan készítsük fel őket a fürdőre. Fürdetéshez a legalkalmasabb eszköz egy műanyag lavór, melybe kevés vizet teszünk. A víz ne érjen tovább az állat lábainál. Keverjünk egy kevés babasampont a langyos vízbe, és óvatosan mossuk meg a bundáját. Az állat fejét szárazon tartva mossuk meg előbb a test többi részét a farok felől a fej felé haladva. Végül mossuk meg a fejét is, de ügyeljünk, hogy ne kerüljön sampon a szemébe és fülébe. Ha ezzel végeztünk, emeljük ki a patkányt a lavórból. Öntsük ki a vizet, és töltsük fel a lavórt annyi tiszta vízzel, mint az előzőkben. Öblítsük ki a sampont a bundájából. Végezetül törölközővel itassuk szárazra az állatot, és tartsuk meleg helyen, míg csak teljesen meg nem szárad a bundája.