A csoport első tagja több mint 2000 évvel ezelőtt kitenyésztett albínó színezetű Vörösszemű Fehér. Bár a fiatal példányok szőrzete teljesen fehér, nem ritka, hogy 6 hónapos koruk után halványsárgás árnyalatot öltenek. Az Egyszínű Fekete eredete szintén a régmúltra nyúlik vissza. Ezt a változatot az 1600-as évek körül Japánban tenyésztették ki. Az ilyen példányok bundája egyszínű csillogó fekete, amelyben sehol nem jelentkeznek világosabb területek. Az 1700-as években ennek egy felhígultabb változatát az Egyszínű Galambszürkét is ismerték. Ennek a szőrzete galambszürke, szemei vörösek. Az Egyszínű Kék tulajdonképpen sötét pala színű, bár az egyes példányok árnyalata különböző. Az Egyszínű Csokoládéról a legelső feljegyzések 400 évvel korábbról, Japánból származnak. Ez a változat azonban kihalt, és a jelenlegi példányok az 1870-es években kialakított vérvonalból származnak. Színezetük sötét, egyenletes, valóban csokoládéra emlékeztető. Ennek egy felhígultabb formája az Egyszínű Pezsgő, melyet rózsaszínes árnyalatú barnás szőrzetéről és piros szemeiről ismerhetünk meg. Az egyik legtetszetősebb változat az Egyszínű Vörös, főként ennek a Szatén mutációjával kombinált változata, mely fokozza a szőrzet természetes csillogását. Az Egyszínű Őzbarna kívánatos színe a sötét bronz, de ezek a példányok általában kissé narancsszínűek. A Csincsilla mutációval kombinált Egyszínű Őzbarna példányok központi szerepet játszottak a Vörösszemű Törtfehér változat kitenyésztésében. Létezik még a Feketeszemű Törtfehér, melyet a Csincsilla és Egyszínű Akác példányok keresztezésével tenyésztették ki. Egy másik népszerű egyszínű változat a szintén a tenyésztők kísérletei következtében kialakult Vörösszemű Ezüst. Az ilyen példányok szőrzete jégkék árnyalatú, a bunda összességében pedig egy ezüstérme színére emlékeztet. Az előbbieknél jóval ritkább a Feketeszemű Ezüst változat. Ezek könnyen összekeverhetőek az Egyszínű Akácokkal, hiszen színük tulajdonképpen megegyező, mindössze kicsit fakóbb azokénál.

Főként a fiatal egyedeknél állapítható meg nehezen, hogy Ezüst vagy Ezüstszürke példányokról van-e szó. Az egy hónaposnál idősebb Ezüstszürke egyedek különleges megjelenését a szőrszálaik fekete-fehér sávozása adja. Ennek a változatnak 3 elismert árnyalata van: a világos, a közép és a sötét. Az egyedek színezete egyenletes, gyakori hiba azonban a nem kívánatos világosabb foltok jelenléte. A valamikor gyakori Ezüst-őzbarna és Ezüst-barna változatok mára már nagyon megritkultak. A Gyöngy - ezt a változatot hívták eredetileg Csincsillának - nagyon hasonlít az Ezüstszürkére. Az aljszőrzete piszkosfehér, az egyedek színe pedig attól függően, hogy a szőrszálak végei fekete vagy szürke, különböző árnyalatú lehet. A Csincsillák szőrszálainak vége fekete, csak a hasoldalon fehér. Ennek következtében színük egészében véve kékesszürke.

Más kisállatokhoz hasonlóan, az egereknél is számos színezetet tenyésztettek ki. Ezek jellegzetes példája az Ezüst Róka, mely a hasonló nevű nyúlfajta mintázatát viseli. A változatnak fekete, csokoládé és kék formája van. Ezüstös színezetüket a lábfejeken megjelenő és a testoldalakon végigfutó, fehér hegyű szőrszálak adják. Hasaljuk tiszta fehér. Ezt a változatot a Csincsilla és a Black and Tan keresztezésével tenyésztették ki.

Az összes Egyszínű változatnak létezik Bronz megfelelője. A Bronz példányok testoldalán élesen elválik az egyszínű hátoldal és a hasoldal bronz színe. A fehér jegyeket viselő egereknek is számos változatát tenyésztették ki. Ezek során a legkorábbi az Egyenletesen Jelölt változat volt, melyet azonos színű füleiről ismerhetünk fel. A Nem Egyenletesen Jelölt példányok testén fehér és egy másik szín foltjai váltakoznak, a két füle pedig eltérő színű. Létezik a Holland változat is, mintázatát a hasonló nevű nyúlfajról kapta. Ennél szokatlanabb változat a Fehér Tompor, melynek csak teste hátsó fele fehér. A Himalájai jól ismert mutáció, mely elsőként egy amerikai laboratóriumi tenyészetben jegyeztek fel, az 1920-as években. Az ilyen példányok teste születésükkor teljesen fehér, és csak később jelennek meg rajtuk a jellegzetes fekete jegyek a testvégeken. Nemcsak fehér-fekete jegyeket viselő példányokat, hanem csokoládé-feketét és más színpárosításokat is kitenyésztettek már. A Sziámi a névadó macskafajta mintázatát viseli, teste bézs színű, kiálló testrészei - így farka, lábfejei, fülei és orrhegye - sötétebbek. A csincsilla mutáció megjelenése a hobbi-egértenyésztés történetének egyik legjelentősebb fordulópontja volt. Számos fajta jelent meg ezzel a mutációval kombinálva. A természetes színezetű háziegér, az ún. Arany Aguti szőrzete valóban aranysárga árnyalatú. Ezt a változatot a Csincsillával egyesítve eltűnik a sárgás szín, megjelenik az Ezüst Aguti, melyben a melegebb, bronzbarna árnyaltot az ezüstszürke helyettesíti. Az Argente az Arany Aguti halványabb, vörös szemű megfelelője, melyet a Csincsilla mutációval kombinálva hozták létre az Argente Törtfehér színű változatot. A Fahéj szintén elütő színű szőrvégekkel rendelkező változat: az egyes szőrszálak vége nem fekete, inkább csokoládészínű. Vannak igen ritka színváltozatok is. Ilyen pl. a Nyest Coboly, melyet a Csincsilla és a Coboly vérvonalak keresztezésével tenyésztettek ki. Az ilyen példányoknak fehér hasalja van, nem úgy, mint az eredeti Cobolyoknak, ahol a testszínezet sárgás bronz. A Cobolyt könnyen ki lehet tenyészteni Black and Tan és Egyszínű Vörös példányok keresztezéséve. l.

Szőrzettípusok

A mintázat- és színbeli változatok mellett léteznek természetesen olyan mutációk is, melyek a szőrszálak minőségét érintik, így pl. a kétféle Rex-változat. Ezek közül az Astrex a régebbi, ezt már 1936-ban leírták. Az Astrex példányok bajusz- és testszőrei göndörek, bár a két hónaposnál idősebb egyedeket egyre nehezebb megkülönböztetni a megfelelő színű normál változatoktól. Ez a korral bekövetkező változás nem jellemző a Rex egyedekre, melynek bundája vékonyabb, mint az Astrexeké. Ez a második mutáció az 1970-es években jelent meg. A hosszú szőrű egereket 1966-ban tenyésztették ki. Füleik valamivel kisebbek a normál méretnél.