A jelenleg hobbiállatként tartott egerek kivétel nélkül a házi egér (Mus musculus) leszármazottjai. Ez a faj főleg az emberi közvetítésnek köszönhetően a világon mindenhol, még az Antarktiszon is előfordul. Az eredeti elterjedési területükön kívül eső távoli kontinensekre általában hajók rakományaként jutottak el. Új környezetükben, részben rendkívül gyors szaporodásuknak köszönhetően, sikeresen megtelepedtek. A hobbiállatként tartott patkányok őse a vándor patkány (Rattus norvegicus). Ez a faj az 1700-as évek Európájában kezdte meg terjedését, lassan kiszorítva onnan rokonát, a házi patkányt (Rattus rattus). Ez utóbbi faj az 1800-as évekre igen ritkává vált. A patkányok hobbiállatként való tartásának kezdetén házi patkányokat is tenyésztettek, illetve állítottak ki, köztük egy szokatlan, zöldes színű változatot is. Az 1920-as években már léteztek őzszínű és fekete szemű fehér példányok is. A házi patkányok azonban soha nem érték el a vándor patkányok népszerűségét, mivel nemcsak barátságtalanabb természetűek, de harapósabbak is rokonaiknál.
Mind a házi egér, mind a vándor patkány sikerességét nagyban elősegítette egy másik tulajdonságuk: alkalmazkodóképességük is. Számtalan élőhelytípust és táplálékforrást képesek hasznosítani, és megfelelő körülmények között rendkívül gyorsan szaporodnak. Mindkét faj metszőfogai rendkívül erősek - olyannyira, hogy a patkányok még a betonon is képesek keresztülrágni magukat. Ez a tulajdonságuk teszi képessé őket rá, hogy az emberekkel szoros közelségben vagy még inkább egy fedél alatt éljenek, hiszen könnyen berágják magukat az épületekbe, és eljutnak az élelmiszerraktárakba is. A patkányok és egerek szaglása és hallása igen kifinomult, látásuk inkább rossz fényviszonyokhoz alkalmazkodott. Szokásaik is éjszakai életmódjukhoz idomultak, kedvelik a sötét helyeket, ahol könnyen elrejtőzhetnek. A sötétben hosszú bajuszszálaik segítségével érzékelik közvetlen környezetüket.
Rendkívüli szaporaságuk közvetlen következményekkel jár a kisállattartóra nézve is, aki egyetlen párból kiindulva alig több mint egy év alatt akár több száz utód tulajdonosának vallhatja magát. Az egerek élettartalma azonban elég rövid, ezért is fontos, hogy a lehető legfiatalabb korban szerezzük be kedvencünket, ahelyett hogy egy ismeretlen korú kifejlett egyedet vinnénk haza. Az egerek és patkányok tartásával kapcsolatos egyik nagy hátrány az állatok - főleg a hímek - kellemetlen szaga. Ez elkerülhetetlen, mivel a vizeletükből származik. Ezt a problémát csak egyféleképpen kezelhetjük: rendszeres tisztítással, de kismértékben mérsékelhetjük is, ha csak nőstény egyedeket tartunk. Ez természetesen csak akkor lehetséges, ha nem akarjuk szaporítani az állatokat. Mivel a természetben kevésbé viszontagságos körülmények között élnek, a patkányokban és egerekben nem fejlődött ki a más rágcsálóknál (például hörcsögöknél) oly jellegzetes táplálékgyűjtési szokás. Sokféle táplálékot elfogyasztanak, de elsősorban növényevők. Mellső lábaikat a táplálék megragadására is használják, de ügyesen másznak is. Ebben nagy segítségükre van hosszú, pikkelyes farkuk, mellyel egyensúlyoznak.
