nek a csoportnak a tagjai rendkívül népszerűek. Bundájuk sima, rövid és az egész testen egyenletes színű. A csoport legsötétebb színű tagja természetesen az egyszínű fekete: bundája nem csillogó, koromfekete. Egyetlen vöröses színezetű szőrszál is súlyos hibapontokat jelenthet a bírálat során. Egy másik sötét változat a Csokoládé, bundája mély, meleg barna színű, szemei rubintvörösek. A kiállításra szánt példányoknak nem lehet még a hasa aljuk sem világosabb árnyalatú, mint a test többi része.
Ennek a két változatnak a világosabb színű árnyalatai a piros szemű Lila és Bézs, melyek közül az előbbi a Feketének, a második a Csokoládénak a megfelelője.
Gazdag mahagóni árnyalatú vörös színváltozatú példányok szőrzete a növekedés során egyre világosabb lesz, éppen ezért érdemes a legsötétebb színű egyedeket kiválogatni tenyésztésre és kiállításokra. Sajnos, elég gyakran ütköznek ki fehér szőrszálak is a bundájukban, ami erősen lerontja a küllemüket. Az Arany ennek egy halványabb változata, amely inkább a gyömbérszínű, mint sárga. Ez utóbbiból leggyakoribb a piros szemű változat, amelyet Észak-Amerikában Piros Szemű Narancsnak hívnak, de létezik a sötét szemű változata is. Az aljszőrzet mindenképpen a fedőszőrökkel megegyező színű legyen, mert ha világosabb, az egyenetlen, sávozott színezetet fog okozni.
Az egyszínű törtfehér változat is gyakori, bár igen nehéz éppen a megfelelő színezetet kialakítani. Kiállításokon inkább a világosabb árnyalatúakat kedvelik, bár ezeknél gyakori hiba az aljszőrzet fehérsége, hiszen az egyenletes színezet minden egyszínű változatnál - így ennél is - fontos. A Törtfehér rubinvörös szemei szinte feketének tűnnek, ezáltal különböztethető meg a világosabb színű, piros szemű Sáfránytól, melynek fakó, citromszínű bundája van.
Egyszínű változatok
fehérnek két formája van, melyek a szemszínükben különböznek. A Sötét Szemű Fehérnek fekete szeme van, és a fekete pigment gyakran a füleken és a lábfejeken is jelentkezik. Az albínó változatnak piros a szeme, teste teljesen fehér. A szőrzet azonban mindkét esetben teljesen fehér, bár ennek a fenntartása meglehetősen nehéz, hiszen az alom könnyen bepiszkolja a hófehér bundát.
Az Egyesült Államokban kitenyésztették a Kék változatot is, melyre szintén érvénye, hogy kívánatos színezete egyöntetű csakúgy, mint az egyszínű változatok csoportjának más tagjainál is.
A tenyésztés során megjelent a Szatén mutáció is, mely bármilyen egyöntetű színezettel kombinálva a szőrzetet selymesen csillogóvá teszi. Kisebb mértékben, de hasonló változást okoz többszínű változatoknál is, de csak rövid szőrzetű példányokon jelentkezik. A Szatén példányokat ne pároztassuk egymás között, mert a színezetük csak a normál egyedekkel való keresztezésekkel tartható fenn.
A fehér különböző színekkel alkotott kombinációit egyre több formában tenyésztik. Így például a Teknőc fehér bundája vörös, fekete és fehér foltok tarkaságából áll. A foltok alakja lehetőleg négyzetes legyen, és az egyes színek egyértelműen váljanak el. Fontos az is, hogy a vörös foltok színezete egyenletes mélyvörös legyen. A Trikolór példányokra ugyanez vonatkozik, ezek színezetében a fehér és még két másik szín jelenik meg. A Bikolór és a Teknőc példányok mintázata hasonló, foltjaik azonban nem lehetnek fehérek, és nem alkothatnak a testen körbeérő övszerű sávot sem.
A Holland változatok mintázata a Holland nyulakéval megegyező. Ebben a változatban is rendkívül nehéz tökéletes kiállítási példányokat kitenyészteni. A testet körülfogó fehér övnek és az orrháton lefutó fehér hókának egyértelműnek kell lennie. A Hollandok között kedvelt típusú az aguti színezet, mert ezeknél az esetleges törtfehér vagy sárgás szőrszálak nem annyira szembeötlőek a fehér öv szőrszálai között.
Egyes változatokkal szemben nem elvárás, a különböző színű foltok éles elválása. Így például a tarka tengerimalacok testén fekete és vörös sávok váltakoznak szabálytalanul. Ezekkel szemben is megkötés azonban, hogy nem lehetnek fehér szőrszálaik, és a fekete és a vörös szőrszálak sem keveredhetnek.
A Roan változatokat a fehér és egy másik szín egyenletes keveredése jellemzi. A Kék Roannak például fekete és a fehér szőrszálai vannak. A Roanok feje és lábai azonban egyszínűek. Az Eper Roan szintén e csoport népszerű tagja, jellegzetes megjelenését fehér és vörös színű szőrszálaiknak egyenletes keveredése adja.
A Dalmata fajta színezetében a fehér területek jól elkülönülnek, amint ezt gondolhatjuk is a népszerű pettyes kutyafajta után kapott nevéből. A pofa egyszínű, az orrháton fehér hóka fut egészen az orrhegyig. A kb. borsó méretű pettyek az egész testen jelentkeznek. Bár természetesen a fekete-fehér változat a leggyakoribb, léteznek más színkombinációk is, a jellegzetes mintázatot azonban a fehérnek egy sötét színnel adott kombinációja adja vissza a legjobban.
