Míg az el nem fogyasztott zöldféléket naponta el kell távolítanunk a ketrecéből, magát a ketrecet elegendő hetente egy alkalommal alaposan kitakarítani. Ehhez tartsunk külön kislapátot és kisseprűt, de még egyszerűbb a dolgunk, ha a ketrec alján kivehető alomtálca van. A hosszú szőrű fajták estén, mint például a Perui, jobban járunk, ha szénát csak a szénarácsba adunk neki, és inkább forgáccsal almozzuk, mert a szénaszálak a bundájukba gubancolódnak.
  Ha a kertben van a tengerimalac ketrece, praktikus a szükséges dolgokat - a szénától a forgácson keresztül a szárazeledelig - a közelében, például a szerszámoskamrában tartani. Fontos, hogy az almot és a táplálékot száraz helyen tároljuk, és arra is ügyeljünk, nehogy rágcsálók dézsmálják meg kedvencünk eledelét, vagy beszennyezzék a forgácsot. Az almot tarthatjuk zsákokban, de a szárazeledelt mindenképpen tegyük légmentesen zárható edénybe, hogy tovább megőrizze vitamintartalmát.
  Az etetőtálkát legalább hetente alaposan mossuk ki mosogatószerrel. Hagyjuk megszáradni, mielőtt újratöltenénk. Az önitatót szintén rendszeresen tisztítsuk, nehogy zöld algabevonat képződjön a falán. Ezt legegyszerűbb egy erre a célra beszerzett üvegmosó kefével tehetjük meg, de ügyeljünk, hogy ne karcoljuk meg az üveg falát, mert a karcolások mélyén telepednek meg legkönnyebben az algák, amiket aztán nehéz lesz eltávolítanunk. Az üvegből készített itatókat nehezebb összekarcolni, ezek viszont gyakrabban törnek össze, mint a műanyagok.