A versenyegerek barátságos jószágok, de a többi hobbiállatnál valamivel kevésbé szereti, ha kézbe veszik őket. Mindenképpen óvatosan nyúljunk hozzájuk, hiszen farkuk vége igen érzékeny és könnyen levetik. Semmiképpen se próbáljunk ismeretlen állatot úgy felemelni, hogy tenyerünket ráborítjuk testére, hacsak nem kivételesen szelíd állatról van szó. Kísérletünkkel csak harapásokat szerezhetünk. A fiatal példányok hamar hozzászoknak a kézben tartáshoz, de minden állat hajlamos az eszméletvesztésre vagy rohamra, ha túl sokat dédelgetjük. Ha ez bekövetkezik, tegyük vissza a terráriumba, hogy magához térhessen.

Versenyegér-tenyészet

A hobbiállatként tartott versenyegerek egyik nagy előnye, hogy rendkívül tiszták, Semmilyen kellemetlen szag nem jellemző rájuk. Mivel csak nagyon korlátozott mennyiségű vizeletet ürítenek, nem kell olyan gyakran takarítani, mint például az egereket. Elég, ha a szennyezett almot emeljük ki, amikor szükséges, a terráriumot pedig csak 2-3 hetenként takarítsuk - feltéve, hogy nincsenek kicsinyek a fészekben. Praktikus megoldás, ha takarítás közben egy hasonló terráriumba, vagy valamilyen más biztonságos műanyag tartályba tudjuk helyezni állatainkat.

Szökevények kézre kerítése

Ha versenyegerünk kiszökött a szobába, azonnal csukjuk be az ajtót, hogy legalább a lakás többi részéből kizárjuk. Csak ezután próbáljuk megfogni. Ha nagyon szelíd, lehet, hogy egyszerűen magunkhoz csalogatjuk, de semmiképpen ne próbáljuk hirtelen megragadni, hiszen nagyon megijeszthetjük, akár meg is sérülhet. Ha nem tudjuk kézzel elkapni, próbálkozzunk egy hálóval, vagy próbáljuk meg valamilyen finomsággal, például egy lefektetett vödörbe csábítani. Ha az állatka bemerészkedett, óvatosan emeljük fel a vödröt, ezután vigyázva kivehetjük belőle.

Eljöhet az idő, amikor úgy érezzük, bővíteni szeretnénk a csapatot. A legtöbb komoly tenyésztő és kiállító külön épületben helyezi el tenyészetét, például egy átalakított kamrában vagy műhelyben. Csakúgy, mint a lakásban tartott állatoknál, itt is figyelmet kell fordítani arra, hogy a közvetlen napsugaraktól védve legyenek az állataink, hiszen a hőgutától könnyen elpusztulhatnak. Ne gondoljunk azonban sötét vagy félhomályos helyre sem, mert így nem láthatjuk jól az állatokat.