A versenyegerek viszonylag korán érik el az ivarérettséget - kb. kilenchetesen -, annak ellenére, hogy növekedésük ezután is folytatódik még, mintegy három hétig. Ezért különösen fontos, hogy ennél fiatalabb korban összeszokjanak, nemcsak a tenyésztésre szánt állatok, de az azonos nemű egyedek is, hogy elejét vegyük a későbbi civakodásoknak. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a legjobb időpont az új egyedek beszerzésére hat- és nyolchetes koruk között van. Az idősebb állatokat is össze lehet szoktatni, ha az első találkozás egy semleges helyen történik, amely egyikük szagát sem viseli. Azonban minden új jövevénnyel egyre nehezebb dolgunk lesz, ha el akarjuk kerülni a verekedéseket. Minden versenyegérfaj, de különösképp a mongol versenyegér ivara viszonylag könnyen meghatározható, mivel a hímek jóval nagyobbak, mint a nőstények. A kifejlett testméret elérése előtt a lágyéktájék vizsgálatával bizonyosodhatunk meg egy-egy állat neméről. A fiatal hímek faroktöve sötétebb színű, ez tulajdonképpen a herezacskó kirajzolódása. A későbbi fejlődés során a herék leszállnak a hasüregből, a herezacskó ennek következtében megduzzad.

A pár összeszoktatása

A legszerencsésebb esetben a leendő párok együtt nőnek fel. Ettől függetlenül szükség lehet arra, hogy például egy tenyésztési program végrehajtásához idegen egyedeket pároztassunk össze. A pár tagjait először olyan semleges helyen eresszük össze, mely egyiküknek sem felségterülete, lehetőleg este, mivel a legtöbb párosodás ilyenkor megy végbe. Az első néhány perc a kritikus pontja egy-egy ilyen találkozónak. Ha ilyenkor óvatosan szimatolnak, majd felderítik új környezetüket, az jó jel. Ha azonban verekedni kezdenének, késlekedés nélkül vegyük ki őket. A verekedő versenyegereket ne puszta kézzel próbáljuk szétválasztani, hanem egy vékony falapocskát helyezzünk közéjük, esetleg vegyünk fel vastag kesztyűt, máskülönben csúnya harapásokat szerezhetünk. Pár nap múlva egy újabb kísérlet már szerencsésebb lehet, mert a nőstények kb. négynaponta tüzelnek egész éven át. Ha számos próbálkozás után sem fogadják el egymást, van mégegy lehetőség. Sokat segíthet, ha hintőport fésülünk a bundájukba, mert ettől megváltozik a szaguk. A fogadóképes nőstény mereven áll, hogy bekövetkezhessen a párosodás. Az aktus gyors egymásutánban, többször megismétlődik.

A vemhesség külső jelei csak közvetlenül az ellés előtti napokban mutatkoznak a nőstényen, ekkor válik láthatóvá megnövekedett hasa. A párzás után kb. 24 nappal jön el az ellés ideje. A kis versenyegerek csupaszon születnek, csak hatnapos koruk körül kezd kiütközni a szőrük. Újabb tíz nap elteltével kinyílik a szemük is, és már kimerészkednek a fészekből is. Ebben az időben kezdenek el szilárd táplálékot is fogyasztani, és bár háromhetes korukban elválaszthatóak, a legtöbb tenyésztő még egy hetet vár, mielőtt elkülönítené őket szüleiktől. Az ellés után néhány órával a nőstény már sikeresen újra vemhesülhet. Ha tehát nem akarunk újabb almot, válasszuk külön ilyenkor a hímtől.