A futóegér-formák (Gerbillinae) az egérfélék (Muridae) egyik családját alkotják. Több mint 80 fajuk él a Közel-Kelet, Ázsia és Afrika különböző vidékein, a legtöbb faj a futóegerek (Gerbillinae) és a versenyegerek (Meriones) közé tartozik. Élőhelyük jellemzően igen száraz, sok fajuk sivatagokban fordul elő. A mongol versenyegerek - csakúgy, mint a többi faj egyedei - a maguk ásta üregekbe menekülnek a tűző nap heve, illetve a tél kegyetlen hidege elöl. Élőhelyükön mindkét szélsőségnek ki vannak téve. Rendkívül társas lények, családi csoportokban élnek. Üregeik mintegy 50 cm mélyre vezetnek a föld színe alá, melyek a központi járatból futnak szerte. Téli táplálékraktáraikból élnek azokban a hónapokban, amikor a földet borító hótakaró lehetetlenné teszi az élelemgyűjtést.

Fizikai alkalmazkodás

Az üregen kívül a versenyegereket aguti színezetük segíti, hogy minél inkább beleolvadjanak környezetükbe. Fehér hasaljuk visszaveri a talajból sugárzó hőt, így tartva a megfelelő szinten testhőmérsékletüket. Szőrös farkukkal, mely akár 10 cm-nél is hosszabb lehet, ugrás közben egyensúlyoznak. Farokvégük jellegzetes, fekete szőrszálakkal borított. Ez magára vonja a ragadozók figyelmét, amelyek támadásukat erre a szembeszökő testrészre fogják irányítani, amely igen törékeny lévén, a ragadozó áldozatául esve szabad menekülést biztosít gazdája számára. A megtámadott állat tehát megmenekülhet, farka azonban - nem úgy, mint a gyíkoké - örökre csonka marad, bár a sérült bőr idővel begyógyul. A versenyegerek mellső lábai jóval kisebbek, mint a hátsók, így felülve kezekként - például táplálék megfogására - használhatja őket az állat. Ez a felegyenesedett testhelyzet jobb rálátást is biztosít környezetükre. Ha veszélyt észlelnek, a csoport tagjai hátsó lábukkal földön dobolva figyelmeztetik egymást. Ezek az erőteljes lábak hatalmas ugrásokra is képesek. A versenyegerek szemei nagyok, látásuk éles. Hallásuk szintén kifinomult, főleg a sivatagi fajoké. Ez főként a hallódob megnagyobbodásának köszönhető. Ez teszi lehetővé, hogy a versenyegerek még a levegőben közelítő ragadozók, például baglyok szárnycsapásait is meghallják, például baglyok szárnycsapásait is meghallják, és még időben elérjék üregeik bejáratát. A családtagok szagukról ismerik fel egymást. A hasoldalon található illatmirigy váladéka a has szőrzetére, onnan pedig az egymás közötti érintkezések során a csoport tagjaira kenődik. Mivel igen száraz területeken kell élniük, a versenyegerek veséi rendkívül tömény és kis mennyiségű vizeletet produkálnak. Szervezetük ezáltal képes megőrizni víztartalmát. Vízigényüket a járataik falán lecsapódott nedvességgel és táplálékuk víztartalmával elégítik ki.